Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

132 Az idegen váltóról. kereseti váltókon látható kibocsátói aláirásnak, a felperesnek a csatolt meghatalmazáson levő kétségbe nem vont aláirásával, valamint az elhalt Stella Tamásnak az I. a. szerződésen előforduló, valódinak elismert aláirásával történt összehasonlitásából is megállapítható, miszerint a kereseti váltókra vezetett kibocsátói aláirás nem felperestől, hanem annak még 1866 november 6-án elhalt hasonnevű atyjától származik: mindezekből kétségtelen, hogy felperes kershetőségi jogát, magukból a kereseti váltókból, váltójogi legitimatio hiányában nem származtathatja. Minthogy pedig felperes az 1894. 33,305. sz. alapkeresetében az állítólag önmaga által saját rendeletre kiállított váltókból eredő jogán, saját nevében kérte az alpereseket fizetésre kötelezni, az ujitott per folyamán most már az alperesek kifogása folytán sikeresen nem hivatkozhatik arra, hogy ő, mint az elhalt váltótulajdonos egyik örököse, köztörvényileg is legitimálva van a váltó jogszerű birtokosának, és ezen az alapon is követelhet fizetést alperesektől, mint az elhalt váltóadós örököseitől. Felperes ezekből folyóan a saját váltójoga alapján inditott keresetével kereshetőségi jog hiányából elutasítandó volt. Mellőzve ezek szerint a perben a kereseti váltókra vonatkozóan felhozott egyéb kifogások tekintetében felhozott bizonyitékok mérlegelését, ebből a fent érintett okból kellett mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával az alapperbeli Ítéleteket hatályon kivül helyezni és felperest az 1894. 33.305. sz. váltókeresetével feltétlenül elutasitani. (1896 márczius 13-án 32/1896. és 52/1896. sz. a.) 369. A váltókötelezettségben nem álló személy, az óvás felvétele után a váltónak magához váltása folytán, a váltón levő üres forgatmányt fel nem használhatja váltóbirtokosi minőségének igazolására. A m. kir. Curia: A Pozsonyban 1894. évi november 14-én 2800 frtról Lanfranconi Enea által saját rendeletre kiállított s alperesek által elfogadott váltó annak tartalma szerint a kibocsátó, továbbá L. Wiener üres, valamint a pozsonyi II. kerületi általános takarékpénztár kitöltött forgatmányával volt ellátva; jelenleg ez a két utóbbi forgatmány pedig kitöröltnek jelentkezik. A D. alatt csatolt óváslevél szerint pedig ez a váltó Wiener Lajos forgató birtokában volt a lejáratkor, a kinek részére vétetett fel az óvás is. Minthogy ezek szerint felperes váltókapcsolatban nem állott s igy mint nem visszkötelezettség alatt álló előző, a váltónak egyszerű magához váltása által, a nélkül, hogy a váltót annak a váltóóvás szerint jogszerű tulajdonosa Wiener Lajos vagy valamely visszkötelezettség alatt álló előzője által magára ruháztatta volna, váltóbirtokosnak igazolva nincsen, mert az óvással a váltókapcsolatban álló személyeknek sorozata le van zárva és a váltó az óvás után csak ugy kerülhet ismét forgalomba, ha azt vagy a megóvatoltató vagy a beváltó előző tovább forgatja és mert felperes a Lanfranconi Eneának üres forgatmányát most már a váltónak megóvatolása után