Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

122 Az idegen váltóról. menye folytán rosszabbodnék; tekintve, hogy az esetek túlnyomó részében az elfogadó mindaddig, mig neki a váltófizetés végett bemutatva nem lesz, nem is tudhatja azt, hogy a váltó kinek birtokában van s igy a lejárat előtt fizetéskinálás csak elvétve fordulhatna elő, ezek a viszonyok is támogatják a törvény intézkedéseiből levont s fent kiemelt szabálynak helyes voltát. Felperest mint hitelezőt tehát a fizetés felvétele körül ebben az esetben késedelem nem terhelte s igy alperes az érvényesen elvállalt váltókötelezettség alól a váltótőke letétbe helyezése által nem szabadult, hanem tekintettel arra, hogy a váltót lejáratkor ki nem fizette, a váltótörvény 23. §. alapján a tőkét és a keresetbe vett késedelmi kamatot megfizetni köteles. A m. Jár. Curia: Helybenhagyja (1896 szeptember 11-én 352/1895. sz. a.) 331. Abból a körülményből önmagában, hogy a váltóadós a fizetést a lejárat napján déli 12 óra után teljesiti, a váltóadós késedelme meg nem állapitható abban az esetben, ha a váltóhitelező a déli 12 óra után teljesített fizetést az óvás felvétele előtt és feltétlenül elfogadja s magát a váltót is az adósnak kiadja, miután az ily hitelező a fizetést kellő időben teljesítettnek a maga részéről is elfogadottnak tekintendő. A kir. törvényszék: Eldöntést igényel azon kérdés, hogy az E. alatti kiegyezésnek alperes, illetve alperes neje megfelelt-e, vagy sem, illetve megfelelt-e azon pontossággal, mely az E. alatti szerint az eredeti alperesi tartozás részbeni elengedésének feltételéül köttetett ki, s ha a fizetés kikötésszerü pontossággal nem teljesittetett volna, fenforognak-e oly körülmények, melyek alperes kötelezettségét megszüntetni képesek? A postavevények igazolják, hogy alperes részéről a kiegyezett összeg — 53 kr. hiányával — 1897 október 13 án mint a kiegyezett összegre adott, illetve ezeknek becserélésére küldött váltók lejárta napján felperesnek megküldetett, s a postaigazgatósági hivatalos értesités igazolja, hogy ezen összeg a fent jelzett napon délelőtt 11 órakor a lublói kir. postahivatalnál távirati utalványozás czéljából felperes czimére lefizettetett, s igy a távirati utalványozásnál a postahivatalok által köztudomás szerint követett gyors eljárást figyelembe véve, megállapítható azon tény, hogy felperes a czimére utalványozott összeget, vagy a mi az összeg kézhezvételével egyhatályu, annak beérkeztéről szóló postai értesítést, ugyanazon napon déltájban kézhezvette ; a miből önként következik, hogy a fizetés pontosan teljesittetett s ezzel az E. alatt kikötött feltétel az adós részéről teljesítettnek tekintendő lévén, felperes a feltétel teljesítésével egybekötött jogát nem érvényesítheti. Hogy maga a felperes a fizetést pontosan teljesítettnek fogadta el, az abból is következik, hogy a kiegyezett összegre még járó s előadása szerint bélyeg-jegyekben nem kapott 53 krajczár hiány daczára a 2. és 3. */• alatti váltók egyikét sem óvatoltatta, hanem azokat