Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 123 alperesnek visszaküldte, mely utóbbi ténye folytán, a mennyiben azt minden fentartás nélkül tette, vagyis a pontos fizetés elmulasztása esetére az E. alatt szerint biztositott jogának fentartása nélkül a váltókat visszaküldte : alperes kötelezettsége teljesen megszűnt azért is, mert a fedezetlenül maradt 53 krajczárt felperes ugy sem követeli, keresetét csakis az A', alatt egyezségi levél alapján a kiegyezett összeget meghaladó követelés érvényesítésére irányitotta. S minthogy felperes kifejezetten, az alperesnek eredeti tartozása fedezetéül kapott váltók alapján az E. alatti kiegyezés feltételének nem teljesitése folytán feléledt eredeti követelésének fedezetet nem nyert s a kiegyezett összeget meghaladó része fejében követeli a kereseti 500 frtot, ehhez azonban a fent kifejtettek szerint az alperesi kötelezettség teljes megszűnése okából joga nincs, felperest keresetével elutasitani kellett. A kir. ítélőtábla : A kir. tábla az elsőbiróság Ítéletét a per adataival nem támogatott amaz indok elhagyásával, mintha a felperes a hozzá 1897 október 13-án távirati uton küldött 613 forintot ezen napon déltájban már kézhez vette volna, helybenhagyja annak megfelelő egyéb indokolása alapján és azért, mert a felperes felebbezésében is beismeri, hogy a hozzá 1897 október 13 án délelőtt 11 órakor távirati uton küldött 613 forintot ezen a napon délután folyamán — vagyis a fizetésre kitűzött napon — kézhezvette; hogy az egyezségi váltókat a hiányzó 53 krajczár miatt nem óvatolta, azt nem is követeli, s hogy azokat minden jogfentartás nélkül — vagyis mint teljesen kiegyenlitetteket — küldötte meg az alperesnek. Ebből pedig következik, hogy az alperest a fizetésben késedelem nem terheli s illetve, hogy miután az alperes a kikötött feltételeknek kellő időben eleget tett, a felperes nincs többé jogositva az elengedett követelése biztosítására visszatartott váltókat az alperes ellen érvényesíteni ; minthogy abból a körülményből önmagában, hogy a váltóadós a fizetést a lejárat napján déli 12 óra után teljesiti, a váltóadós késedelme meg nem állapitható abban az esetben, ha a váltóhitelező a déli 12 óra után teljesitett fizetést az óvás felvétele előtt és feltétlenül elfogadja s magát a váltót is az adósnak kiadja, miután az ily hitelező a fizetést kellő időben teljesítettnek a maga részéről is elfogadottnak tekintendő. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete a benne felhozott és elfogadott megfelelő indokokból annyival inkább hagyatik helyben, mert a perhez csatolt egyezségi váltók tartalmából kitünőleg és felperesnek beismerése szerint is ezen egyezségi váltók 1897 október 13-án Bécsben lévén fizetendők és felperes a per folyamán és felebbezésében kifejezetten beismervén, hogy a 613 forint 53 krajczárról szóló egyezségi váltókra 613 frtot 1897 október 13-án délutáni 1—2 óra közt Bécsben kézhez vett, az a kifogása, hogy a fizetés a lejárati napon bár, de nem déli 12 óráig teljesittetvén, a váltótörvény 33. §-a értelmében alperes késedelembe esett, alappal nem bír, mert az egyezségi váltók fizetése Bécsben lévén teljesítendő és az osztrák váltórendszabályban nem lévén meghatározva, hogy a fizetés a lejárati, illetve fizetési napon déli 12 óráig teljesítendő, Bécsre nézve pedig