Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 115 tében a birósági végrehajtó birtokába került végrehajtási foglalási jegyzőkönyvről másolatot hitelesített alakban kiadni a birósági végrehajtó is jogosítottnak tartandó. A B. alatti pedig igazolja azokat a feltételeket, a melyeknek fennforgása mellett, biztonság hiánya miatt, az elfogadónál a váltótörvény 29. § a 2 ik pontja alapján biztositási visszkeresetnek az előzők ellen helye van, mert habár a V. T. 29. § a 2. pontjának helyes értelme szerint az elfogadó ellen kizárólag a kieíégitési végrehajtásnak sikertelen foganatosítása állapítja meg a biztonság hiányát, a B. alattival tanúsítva van, hogy R. Gy. elfogadó ellen 1899 november 30-ika utáu kielégítési végrehajtás is sikertelenül foganatosíttatott. A B. alatti szerint ugyanis már azon időpontot megelőzően lett számos, ezek között kielégítési végrehajtás is a 35,320 forint értékben lefoglalt ingóságok becsértékét jelentékeny összeggel túlhaladó követelés erejéig foganatosítva. Miután pedig a kassai takarékpénztár 1900 január 15 én ujabban kielégítési végrehajtás utján 2436 korona 36 fillér erejéig foglaltatta felül az előző végrehajtások alkalmával értéküket túlhaladó követelések fejében lefoglalt ingóságokat, nyilvánvaló, hogy a váltó kiállítása, illetve annak a kiállításával egyidejűleg történt elfogadása után az elfogadó ellen foganatosított eme ujabb kielégítési végrehajtás eredménye sikeres nem lehetett. Mindezeknél fogva, miután a másodbiróság Ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki, hogy az a körülmény, hogy a váltónak általa történt leszámítolásánál birhatott-e tudomással az elfogadónak fizetésképtelenségéről, közömbös, a másodbiróság ítéletét, mely szerint az alperes a V. T. 29. §-a 2. pontja alapján biztosítására köteleztetett, s mint ügyvesztes fél, a perköltségben marasztaltatott el, helyben kellett hagyni. (Í900 szeptember 13-án 928/1900- sz. a.) 319. A váltótörvény 29. §. 1. pontja alapján indított biztosítás iránti perben az a kérdés, vajon az e perben felmerült költségeket ki tartozik viselni, a per érdemével összefügg annyiban, hogy ennek méltatása kihat a perköltség iránti intézkedésre is. Ebből folyóan az a kérdés, hogy a kifogásoló alperes tényleg aláirta-e a váltót, a perköltség iránti intézkedés szempontjából is mérlegelés tárgyává teendő. A m. kir. Curia: A jelen, a váltótörvény 29. §. 1. pontja alapján indított biztosítás iránti perben az a jelenleg eldöntendő kérdés, vajon az e perben felmerült költségeket ki tartozik viselni, minden esetre a per érdemével összefügg annyiban, hogy ennek méltatása kihat a perköltség iránti intézkedésre is. Ebből folyóan az a vitás kérdés, hogy a kifogásoló alperes, a ki a biztosítás iránti visszkeresettel folyamatba tett perben is élhet azzal a kifogással, hogy a váltón látható aláírása hamis, tényleg és valóban aláirta-e a kereseti váltót, a perköltség iránti intézkedés szempontjából is mér legelés tárgyává teendő. Minthogy pedig a kir. Curia a sommás eljárás 78. §-a értelmében a kifogásoló alperesnek az általa 2. és 8*