Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 73 VIII. és IX. fejezetei egyáltalában csak azon alaki szabályokat tartalmazzák, a melyek mellett az anyagi magánjog szabályai szerint egyébként már keletkezett magánjogi igények nyilvánkönyvileg bejegyezhetők, de magukat a bejegyzendő jogokat meg nem állapítják; tekintve, hogy a kir. Curiának fenérintett elvi kimondása szerint nemcsak a közadósnak személyes biztositási cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek törvény szerint az állam közege által az ő (az adós) rovására teljesittetvén, jogilag az ő cselekvényeinek tekintendők, miből következik, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időben a hitelező kérelmére a telekkönyvi hatóság által elrendelt zálogjogi előjegyzés által nyert biztositás is megtámadhatás szempontjából teljesen egy tekintet alá esik az oly biztosítással, a melyet a közadós maga adott; tekintve, hogy épen ugy, a mint a végrehajtás utján szerzett zálogjognál, az adósnak jogcselekvényét a kiküldött végrehajtónak eljárása helyettesiti, a zálogjog előjegyzése utján kieszközölt biztositásnál a közadós cselekményét a telekkönyvi hatóságnak eljárása helyettesiti; tekintve, hogy az előjegyzés czélja lényegileg épen az lévén, hogy az adós ingatlan vagyonára biztositás szereztessék, ebből oksze rüen az következik, hogy azon körülmények között, a melyek között a maga a közadós által ingatlanaira adott biztositás megtámadható lenne, szükségképen megtámadhatónak kell lenni azon biztositásnak is, melyet a hitelezőnek a megtámadható czél elérésére (a biztositás) irányzott fellépése folytán az adósnak meghallgatása nélkül, de az ő rovására a telekkönyvi hatóság rendelt el; tekintve, hogy a törvényhozóról fel sem tehető, hogy végre hajtó hatalmával — a fenforgó kérdésben a telekkönyvi hatóságot gyakorló közegei által — segédkezet nyújtani akart oly biztositás megszerzéséhez, melynek adásától magát az adóst, és melynek elfogadásától magát a hitelezőt egyenesen eltiltja; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában foglalt rendelkezések az ezen törvény hozatalának alapjául szolgált javaslatban a 27. §. 2. pontja alatt vannak felvéve, a javaslat részletes indokolásának ezen pontra vonatkozó részében pedig világosan ki van mondva, »hogy a javaslat 2 pontjában (törvény 3. pontja) érintett intézkedés alatt.... a zálog minden neme értendő«, a mi, miután a zálogjogi előjegyzés is a biztositásnak egyik neme, minden kétséget kizár arra nézve, hogy a biztositás ezen neme is a telekkönyvi rendeletnél későbben keletkezett csődtörvény kérdésben forgó rendelkezései alá esik, mivel a törvényhozó, ha a biztositás ezen nemére nézve kivételt akart volna felállitani, azt kifejezetten tette volna; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 2. és 3. pontjainak egybevetéséből minden kétséget kizárólag az tűnik ki, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, miszerint terhesebbé tegye az oly hitelezőnek állását, ki a csődnyitási kérvény beadását vagy a fizetések megszüntetését csupán legfeljebb 15 nappal megelőző időben, vagyis a csőd küszöbén szerez a közadósnak vagyonára zálogjogot, mint azon hitelezőét, ki már a válságos 15 napot megelőző időben szerzett zálog-