Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

72 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. szereztetett, az 1881. évi XVII. t.-cz. 27. §-ának 3. pontja alapján is megtámadható. Indokok: A kir. Curiának 1884. évben kimondott s azóta állandóan követett elvi kijelentése szerint a megtámadási törvény nemcsak a közadóst tiltja el oly cselekményektől, melyek által vagyonából valamit egyes hitelezők előnyére elvon, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a közadós vagyonából olyasmit elfogadjon, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak; s ennélfogva a végrehajtási kényszer utján kieszközlött kielégités s illetőleg biztositás is megtámadható, mivel a végrehajtás utján szerzett kielégítésnél s illetőleg biztositásnál a végrehajtást szenvedettnek jogcselekménye a végrehajtási eljárás által helyettesitettnek tekintendő. A kir. Curia által éveken át szakadatlanul követett ezen elvekből kiindulva, tekintve, hogy a hitelezőnek váltón, adóslevelén vagy kereskedelmi könyvkivonaton alapuló pénzbeli követelésének lejártával beállott azon joga, mely szerint követelésének kifizetését követelheti, nem foglalja magában azon jogosultságot is, hogy eredeti követelésének fentartása mellett a hitelező az adóstól főkövetelésének egyidejűleg érvényesítése nélkül, per utján külön azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, akár ingatlan vagyonában biztositást adjon; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos idő alatt szerzett biztositás csak ugy és akkor nem eshetik ezen törvénypont rendelkezései alá, ha a hitelezőnek biztositás követelhetéséhez való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen, vagy anyagi jogi törvény rendelkezésein alapul, mint például az anyagi váltótörvénynek a biztositási visszkeresetet tárgyazó 25. és következő §§., a kereskedelmi törvénynek a megtartási jogot tárgyazó 309. §., a bizományos zálogjogát tárgyazó 379. §., a szállítmányozó zálogjogát tárgyazó 388. §., a fuvarozó zálogjogát tárgyazó 411. §., az ország egy részében hatályban levő osztr. ptk. 834. §., 1365. §., 1428. §. stb. stb., de magában az, hogy a hitelező akár a végrehajtási törvény, akár a telekkönyvi rendtartás alaki jogot tárgyazó szabályai szerint azon helyzetben volt, hogy követelésére nézve biztositást szerezhessen, már a csődtörvény 31. §. rendelkezéseihez képest sem állapit meg biztositás követelhetésére való anyagi jogi oly igényt, mely a csődtörvénye 27. §. 3. pontjának alkalmazhatását kizárná; tekintve, hogy magában véve az, hogy a telekkönyvi rendelet 88. §. szerint a hitelezőnek tisztán alaki jogi alapon módjában áll váltón, adóslevélen vagy kereskedelmi könyv kivonaton alapuló lejárt követelésére nézve zálogjogi előjegyzést kérni, már azért sem állapit meg a hitelező javára az adós ellen, keresettel is érvényesithető, a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében vett anyagi jogi oly igényt, melynél fogva az adóst, biztositás adására birói Ítélet által is szoríthatná, mivel már a zálogjogi előjegyzés intézménye nem tartozik az anyagi magánjog körébe, és mivel a telekkönyvi rendtartás II. rész