Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. § a alapján hozott teljes ülési határozatai. 55 a mely szerint a köteles részre jogosultnak örököseit, az ő ági vagy nem ági vagyonában, illetőleg vagyoni jogaiban az örökség egymással szemben megilleti. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1889. évi május hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az 1889. évi június hó 38-án tartott teljes ülésben. 44. szám. Kiterjed-e az 1881 : LIX. t.-cz. 6. §-a első bekezdésében foglalt intézkedés azon keresetekre is, melyek valamely bekebelezett követelés behajtása czéljából nem a személyes adós, hanem a telekkönyvileg terhelt birtok tulajdonosa ellen indittatnak a jelzálogból leendő kielégités végett? (8238/1888. polg. számhoz.) Határozat. Az 1881: LIX. t.-cz. 6. §-a első bekezdésében foglalt intézkedés nem terjed ki azon keresetekre, melyek valamely bekeblezett követelés behajtása czéljából nem a személyes adós, hanem a telekkönyvileg terhelt ingatlan tulajdonosa ellen, a jelzálogból leendő kielégités végett, indittatnak; hanem az ilyen keresetekre is az 1868:LIV. t.-cz. 44. §-a második bekezdésében foglalt azon rendelkezés alkalmazandó, mely szerint ezek a keresetek, felperes választásához képest, alperesnek vagy személyes bírósága, vagy pedig azon bíróság előtt érvényesíthetők, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik.* Indokok: Az 1868 : LIV. t.-cz. 44. § a a bekeblezett vagy előjegyzett követelések iránt inditandó keresetekre nézve még akkor is, ha a követelés behajtása az előjegyzés igazolásával van összecsatolva, külön birói illetőséget állapitott meg, melynél fogva valamely zálogjoggal biztosított követelés behajtása, felperes választásához képest, az alperesnek vagy személyes birósága, vagy pedig azon biróság előtt érvényesíthető, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik. A törvénykezési rendtartás ezen intézkedése az emiitett kereseteknek főleg személyes jellegében találja indokolását; mert ezen kereseteknél, akár a követelésnek megfizetése, akár az arra nézve nyert zálogjogi előjegyzésnek igazolása forog kérdésben, a fődolog mindig a követelés; a zálogjog pedig csak mint a követelési jog járuléka tűnik elő, mely a követelés természetén mitsem változtat. S e tekintetben nem tesz különbséget az, ha a kereset nem a személyes adós, hanem csak a telekkönyvileg terhelt birtok tulajdonosa ellen indíttatik; minthogy az utóbbira a perrendtartás 44. §-a második bekezdése szintúgy kiterjed, mint a személyes adósra, a mennyiben alperes alatt mindkettő értendő ; minthogy továbbá a jelzálog eladásával a hitelező és adós közti jogviszony nem változik, s a 44. §-ban * Az 1893 : XVIII. t.-cz. 1. § nak 2. pontja szerint 400 koronán alul a járásbíróság hatáskörébe utaltattak az ilyen tárgyú keresetek.