Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

40 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. lanokból vagy követelésekből mi sem adatott át, a vonatkozó zálogjogi bejegyzés hatályát veszti. A törvénynek jelzett ezólja kölcsönösségen alapul. Egyrészt alkalmat kivánt nyújtani a hitelezőnek, hogy a hagyaték átadása előtt is adósa ellenét) ÍLL a lehetőséghez képest biztositást kereshessen ; de másrészt nem engedi meg, hogy az ily biztositáskeresés a nem adós örököstársak zaklatásáig fajuljon és ezeket oly joglépések megtételére kényszeritse, melyeknek megfelelő jogviszony hiányában, tulaj donképen alapja sincs. A jelzett feltételes zálogjognak az átadás utáni fentartása nem csak az ingatlanok tényleges felosztására, hanem az örökösöknek azon jogára is gyakorolna bénitó befolyást, hogy a hagyatéki ingatlanokat, mint ezt a telekkönyvi rendtartás 73. §-a megengedi, az átadás előtt szabadkézbeli eladás utján értékesíthessék; mert a venni szándékozóit azon tudatban, hogy költséges és talán kétes kimenetelű pert folytatni lesznek kénytelenek, vagy nem bocsátkoznának a vételbe, vagy az örököstársak kárával sokkal csekélyebb árt Ígérnének és ekként a vételi kedv és a szabad verseny kifejlődése apasztatnék. Ámbár nincs kizárva, hogy az igy biztositott hitelező zálogjogától rosszhiszemüleg, kijátszás utján megfosztatik : a már kifejtetteknél fogva még az esetben sem tartható fenn a kérdéses feltételes zálogjog bejegyzése, illetőleg a hagyatékhoz tartozott ingatlanok és követelések harmadik személyek irányában mintegy vinculálva nem maradhatnak, hanem a hitelező a mala íides és dolus bebizonyítása mellett a kárositó ellen csakis kártéritési keresettel léphet fel. Az időleges fentartásnak azonfelül czélja sem volna; mert kétségtelen, hogy a telekkönyvi rendtartás 74. §-a értelmében nyert feltételes zálogjog csak a személyes adós irányában válhat feltétlenné, a bejegyzett harmadik személyek ellenében tehát a hitelező, kikkel semmiféle jogviszonyban nem áll, zálogjogát alkalmas kereseti kérelemmel érvényesiteni teljesen képtelen volna; de különösen nem igényelhetné azt, hogy a nyilvánkönyvi tulajdonukba átment ingatlanok határozatlan időre, vagyis addig lekötve maradjanak, mig ő vélt jogának érvényesítését megkisérleni jónak tartja. A mi végre az 1881 : LX. t.-cz. 138. §-ának intézkedését illeti, ez a telekkönyvi rendtartás 74. §-ának a most kifejtett törvényes módon való alkalmazására változtató befolyással nem lehet; mert az idézett szakasz az örökösnek hitelezőjét feljogositja ugyan, hogy az adósára tényleg szállt örökségi jogot e helyett annak utján érvényesíthesse; de midőn az átadás, adós mellőzésévei már megtörtént, fel tételes zálogjogának törlését tűrni kénytelen, mint az örökösödési jog be nem következésének eredményét. Kelt Budapesten, a kir Curia polgári szakosztályainak 1886. évi május hó 21-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 18-án tartott teljes ülésben.