Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

522 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. Egyúttal pedig az emlitett Ítéletnek K. J. és Z. E. vádlottakról rendelkező része hatályon kivül helyeztetik és a most nevezett vádlottak a vád és következményei alól felmentetnek. Indokok: K. J., kinek neje a Dunába esett és nyomtalanul eltűnt, de holttá nyilvánítva nem lett, Z. Er.-rel való házasság megkötése czéljából a polgári anyakönyvvezetőhöz fordult; ez azonban, minthogy az egyik házastársnak holttá nyilvánítása előtt a másik az 1894. évi XXXI. t.-czikk 12. § a szerint nj házasságot nem köthet, a közreműködést megtagadta. Ennek következtében K. J. és Z. E. G. F. d.-i róm. kath. segédlelkész tanácsára 1901. évi február hó 2-án magukkal vitt két tanú kíséretében a plébánián a nevezett segédlelkésznél jelentkezve, az ennek szobájában megjelent plébános előtt h gkötési szándékukat kijelentették és a fent jelzett érvénytelenségi ok tudatában egyházi összeadásukat eszközölték ki. A pestvidéki kir. törvényszék K. J. és Z. E. vádlottaknak ezen ténykedésében az 1894. évi XXXI. t. czikk 124. § ában körülirt vétség tényálladékát látta fennforogni és ez által a törvényt megsértette. Mert a 124. §. már az által, hogy a házasságnak a jelen törvényben megszabott akadály vagy érvénytelenségi ok ellenére tudva történt megkötését nyilvánítja vétségnek, nyilvánvalóvá tette, mikép az itt emiitett h alatt csak az 1894. évi XXXI. t.-czikk szabványainak megfelelően kötött h s értendő, nem lévén semmi jogosultsága annak a feltevésnek, mely szerint a törvény az egyházi összeadásnak az 1894. évi XXXI. t.-czikkben megszabott, az egyházi összeadás akadályaitól különböző akadályok vagy érvénytelenségi okok elhallgatásával történt kieszközlését büntetéssel sújtani akarta volna. De nem foroghat fenn kétség ebben az irányban azért sem, mert az 1894. évi XXXI. t.-czikk 30- §-ának második bekezdése szerint oly kötés, mely nem polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem tekintetik házasságnak. Kétségtelen tehát, hogy az 1894. évi XXXI. t.-czikk 124. § ában emiitett házasság alatt csak az ezen törvény rendelkezéseinek megfelelően a polgári tisztviselő előtt kötött házasság érthető ; és hogy csak ilyen házasságnak valamely törvényes akadály vagy érvénytelenségi ok elhallgatásával való tudatos megkötése, nem pedig az egyházi összeadásnak kieszközlése állapítja meg az 1894. évi XXXI. t.-czikk 124. §-ában körülirt vétség tényálladékát és hogy K. J. és Z. E. vádlottaknak vád tárgyává tett cselekménye bűncselekményt nem képez. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig, minthogy K. J. és Z. E. vádlottak a törvény megsértésével Ítéltettek el, a kir. törvényszék idézett ítéletének ezen vádlottakról rendelkező részét hatályon kivül helyezni és vádlottakat a B. P. 442. § ának utolsó bekezdése értelmében a vád és következményei alól felmenteni kellett. Kelt Budapesten, 1903. február hó 18. napján.