Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 523 54. szám. A B. T. K. 418. § ában meghatározott vétség után ötven forinttól ezer forintig terjedhetőleg megállapított pénzbüntetés mint mellékbüntetés csak a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása esetében szabható ki ötven forinton, vagyis száz koronán aluli összegben. Az ezzel ellenkező büntető ítélet a törvényt sérti. (1457/1903. B. sz.) A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az idegen ingó dolog szándékos és jogtalan megrongálásának vétsége esetében mellékbüntetéskép alkalmazandó pénzbüntetés a B. T. K. 418. §-ában ötven forintban, vagyis egyszáz koronában megállapított legkisebb mértéken aluli összegben csak a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával szabható ki. Megsértette tehát a zilahi kir. törvényszék fentidézett keletű és számú Ítéletével a törvényt, nevezetesen a B. T. K. 418. § át azzal, hogy a K. V. ellen vagyonrongálás vétsége miatt mellékbüntetéskép kiszabott pénzbüntetést, habár a B. T. K. 92. § át nem alkalmazta, husz (20) koronában állapitotta meg. Jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: K. V. a szilágycsehi kir. járásbíróságnak 1901. évi szeptember hó 18 án 1901. B. 505/3. szám alatt hozott Ítéletével a B. T. K. 333., 334. és 65. § ai alá eső lopás vétségének kísérlete, valamint a B. T. K. 418. §-ában meghatározott vagyonrongálás vétsége miatt hat havi fogházra mint összbüntetésre és a vagyonrongálás után mellékbüntetéskép megállapított, behajthatlanság esetén további (10) tiz napi fogházra átváltoztatandó egyszáz (100) korona pénzbüntetésre ítéltetett. Az elitéltnek a büntetés enyhítése végett közbevetett felebbezésére a zilahi kir. törvényszék mint másodfokú bíróság 1901. évi november hó 23-án 4306. szám alatt hozott Ítéletével a főbüntetéskép kiszabott fogházbüntetés tartamát hat (6) hétre, a mellékbüntetéskép kiszabott pénzbüntetést pedig — a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása nélkül — két (2) napi fogházra átváltoztatandó húsz (20) koronára szállította le és ez az ítélet jogerőssé vált. Ezzel az Ítélettel a kir. törvényszék megsértette a törvényt, nevezetesen a B. T. K. 418. § át, mert ebben a vagyonrongálás vétsége esetében mellékbüntetéskép kiszabandó pénzbüntetés legkisebb mértéke ötven (50) forintban, vagyis egyszáz (100) koronában lévén megállapítva, a pénzbüntetés ezen legkisebb mértéken aluli összegben csak a B. T. K. 92. § ának alkalmazásával szabható ki; a kir. törvényszék pedig K. V. javára a B. T. K. 92. §-át nem alkalmazta. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Kelt Budapesten, 1903- évi február hó 18 án.