Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

520 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. egyúttal az egymás irányában becsületsértés miatt emelt vád képviseletét is átvette. Az eljárás folyamán V. L-né és T. Zs. a járásbírósághoz beterjesztett közös kérvényükben kijelentették, hogy a köztük fenforgó becsületsértési ügynek további folytatását nem kivánják, hanem annak beszüntetését kérik; s ez a kérvény az 1902. évi január 31-én tartott tárgyaláskor felolvastatott. A bizonyitási eljárás befejeztével az ügyészségi megbizott a T. Zs. és V- I.-né ellen vallás elleni vétség, továbbá a T. Zs. ellen becsületsértés vétsége miatt emelt vádat elejtette; de a V. L-né ellen a B. T. K. 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége miatt emelt vádat továbbra is fentartotta, és a kir. járásbíróság ennek alapján az eljárást V. I.-né ellen folytatta, sőt ennek bűnösségét kimondó Ítéletet is hozott, mely a felek megnyugvása folytán jogerőre emelkedvén, az elitélt a kiszabott pénzbüntetést és a bűnügyi költségeket lefizette. Ezzel az eljárással a kir. járásbiróság megsértette a törvényt, nevezetesen a bűnvádi perrendtartásnak az 542. §-a szerint a járásbiróság előtti eljárásban is alkalmazandó 326. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezését, mert a T. Zs. részéről V. L-né ellen emelt vád a B. T. K. 261. § ában meghatározott és a 268. §-a szerint csak a sértett fél inditványára üldözhető becsületsértés megtorlására irányulván, minthogy T. Zs. a B. T. K. 116. § ában körülirt jogával élve, magáninditványát az Ítélet kihirdetése előtt a fentemiitett kérvényben előterjesztett, szabályszerűen kiállított nyilatkozatában visszavonta s minthogy a magáninditványra üldözendő cselekmény miatt emelt vád fentartására, annak a jogosított részéről történt visszavonása után, az ügyészségi megbizott nem jogosult, V. L-né a B. P. 326. §• 4. pontja értelmében a vád alól felmentendő lett volna. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni, a törvénysértést megállapítani s egyúttal, minthogy V. L-né a törvény megsértésével ítéltetett el, a kir. járásbiróság idézett ítéletét hatályon kivül helyezni és vádlottat a B. P. 442. § ának utolsó bekezdése értelmében a vád és következményei alól felmenteni kellett. Kelt Budapesten, 1903. évi február hó 4. napján. 52. szám. Sérti a B. T. K. 53. § ának rendelkezését az oly ítéleti rendelkezés, melylyel a 20 koronát meghaladó pénzbüntetés helyett behajthatatlansága esetére csak egy napi szabadságvesztésbüntetés állapittatik meg. (1021/1903. B. sz.) A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a nyitrai kir. törvényszék az összbüntetés tárgyában hozott fentidézett keletű és számú Ítéletével megsértette a törvényt, nevezetesen a B. T. K. 53. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezést annyiban, a mennyiben M. J ellen közcsend elleni kihágás miatt mellékbüntetésként megállapított negyven (40) korona pénzbüntetést, behajthatlanság esetén egy (1) napi börtönre átváltoztattatni rendelte. Jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir.