Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 503 6. pontja) a vádiratot el nem utasíthatja s az eljárást meg nem szüntetheti. Az ezzel ellenkező végzés a B. P. 268. § ának második bekezdésében foglalt rendelkezést sérti. (27781902. B. sz.) A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatik. Kimondatik, hogy a törvényszék a vádiratot, ha terhelt az ellen kifogást nem tett, a B. P. 268- §-ának második bekezdése értelmében, csak a 264. §. 1—5. pontja esetében utasithatja el és szüntetheti meg az eljárást; ellenben annak vizsgálatába : vájjon a terhelt ellen felhozott bizonyitékok elegendők-e arra, hogy bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek ? nem bocsátkozhatik; a vádiratot a 264. §. 6. pontja alapján el nem utasithatja és az eljárást a bizonyitékok nem elegendő volta indokából meg nem szüntetheti. Megsértette tehát a kaposvári kir. törvényszék fentidézett keletű és számú végzésével a B. P. 268. § ának második bekezdésében foglalt rendelkezést annyiban, a mennyiben az özv. P. J.-né szül. K. A. ellen a btk. 227. és 228. § ai alá eső hamis vád bűntette miatt meginditott eljárást, a kir. ügyész részéről beadott vádiratban eme bűntett miatt emelt vád elbirálása alkalmával, daczára annak, hogy terhelt a vádirat ellen kifogást nem tett, megszüntette abból az indokból, mert arra nézve, hogy özv. P. J.-né K. J.-t lopással tudva hamisan vádolta volna, terhelő adat nincs; valamint megsértette a törvénynek felhivott rendelkezését a pécsi kir. Ítélőtáblának idézett keletű és számú végzése is azáltal, hogy a kir. ügyésznek a sérelmes végzés ellen közbevetett felfolyamodását az ebben a végzésben felhozott, emiitett indokból elutasította. Jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: K. J. az ellene özv. P. J.-né szül. K. A. panasza folytán lopás vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben a kaposvári kir. járásbiróság által 1900. évi május hó 19 én 242/2. sz. a. hozott jogerős Ítélettel a lopás vádja alól felmentetett és az iratok a fenforogni látszó, a btk. 227. §-ában meghatározott hamis vád bűntettének elbirálása végett a kaposvári kir. törvényszékhez tétettek át. Özv. P. J.-né K. A. ellen a törvényszék vizsgáló birája a vizsgálatot a kir. ügyész indítványára hamis vád bűntette miatt elrendelte és a vizsgálat befejeztével a királyi ügyész vádiratában özv. P. J.-né ellen a btk. 227. §-ában meghatározott és a 228- §. szerint hivatalból üldözendő hamis vád bűntette miatt vádat emelt és a főtárgyalás kitűzését kérte. A vádirat ellen özv. P. J.-né kifogást nem tett. Ennek daczára a kaposvári kir. törvényszék 1900. évi augusztus hó 28-án 5635- sz. a. hozott végzésével a hamis vád bűntette miatt megindított eljárást megszűntette abból az indokból, mert arra nézve, hogy özv. P. J.-né K. J.-t a lopás miatt tudva hamisan vádolta volna, terhelő adat nincs ; és a megszüntetés folyományaként az ügyet a fenforogni látszó, a btk. 260. § a alá eső rágalmazás vétségének elbirálása czéljából a járásbírósághoz tette át. A kir. ügyésznek ezen végzés ellen közbevetett felfolyamodását a pécsi kir. Ítélőtábla 1900. évi november hó 19 én 2589. sz. a. ugyanabból az indokból elutasította.