Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 25 hatóságok rendeletei s megkeresése alapján a telekkönyvi hatóságok által el nem rendelhető még akkor sem, ha a kérelem a magy. kir. adófelügyelő által adatik be. Indokok: A telekkönyvi rendelet 93. §a kiváltsággal ruházza fel a kincstárt, midőn kivételesen megengedi, hogy a kincstár követeléseinek biztosításául a zálogjog az illető közigazgatási (pénzügyi) hatóság rendeletei vagy megkeresései alapján telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okiratok nélkül is előjegyeztethessék. Az állam vagyoni érdekeinek megóvását czélzó ezen kiváltsággal — annak természeténél fogva — csak a magyar államkincstár tekinthető felruházottnak, s ki nem terjeszthető az más államnak kincstárára. Ebből következik, hogy a magyar államkincstár közege az által, hogy az osztrák kincstári hatóság megkeresése folytán a telekkönyvi rendelet 93. §-át az utóbb nevezett kincstár követelésére is alkalmaztatni kéri, a kiváltságot, mely csak a magyar államkincstárt illeti meg, nem terjesztheti ki az osztrák államkincstárra. Nem nyerhet alkalmazást a fenforgó kérdésre az 1881. évi LX. t.-cz. 4. §-ának azon intézkedése sem, mely szerint az osztrák-magyar monarchia másik államában hozott birói határozatok és kötött egyezségek alapján ezen állam biróságainak megkereső leveleire a végrehajtás a viszonosság előfeltétele mellett feltétlenül elrendelendő, mert a nevezett állam közigazgatási vagy pénzügyi hatóságainak megkereső levelei nem sorolhatók a birói határozatok közé, melyekre a végrehajtási törvény 4. § a vonatkozik. Kelt Budapesten, a magy. kir. Curia polgári szakosztályának 1884. évi decz. hó 16-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1885. évi január hó 27-én tartott teljesülésében. 21. szám. A végrehajtás foganatosításával megbizott birósági végrehajtó által a foglalás befejezése után, de az árverés előtt átvett kielégitési összeg (végrehajtási állomány) hivatalos állásánál fogva kezeihez jutottnak tekintendő-e? (5069/1884. polg. számhoz.) Határozat. Tekintve, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 41. §-a, valamint az ezzel hasonértelmü 82. § a szerint a marasztalási összeg megfizetése a perbiróság, illetőleg a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett biróság közbenjötte mellett teljesitendő; tekintve, hogy ezen általános szabálytól eltérésnek csak az idézett törvényben különösen meghatározott egyes esetekben lehet helye ; tekintve, hogy ezen különös esetek a végrehajtás foganatosításával megbizott birósági közegek tekintetében ugyanazon törvény 73., 105., 108., 113., 121., 170. és 175. § aiban tüzetesen meg vannak jelölve : ezeknek megfelelően a kir. Curia polgári és büntetőtanácsainak teljes ülése, vonatkozólag az 5069/1884. B. szám alatt felmerült esetre kimondja :
