Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

24 A Curiának 1881 : L1X. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. ítélendő meg; ezen ősiségi nyiltparancs 12. § ában pedig rendeltetett hogy a házastársak közt fennálló törvényes vagyonközösség (communio bonorum) azon törvények szerint Ítélendő meg, melyek a házasság megkötésekor érvényben voltak. Világos ezen rendelkezésekből, hogy az erdélyi részek mindazon területein, melyekre a szász statútumok hatálya kiterjedt, az illető vallásfelek közt a vagyonközösség ugy, a mint az a statútumokban szabályozva volt, a polgári törvénykönyv behozatala utáni időre is fentartatott, a miből önként következik, hogy mindazon jogkövetkezmények is fenmaradtak, melyek ezen vagyonközösségből folynak. Mindazonáltal nyilvánult és birói határozatokban megerősítést is nyert az a nézet, mintha a fent említett intézkedések által csak a házastársaknak a vagyonközösségből folyólag már megszerzett kölcsönös jogai határoztattak volna fentartandóknak és igy nem lenne kizárva az, hogy mindegyik házasfél a polgári törvénykönyv hatálybalépte után ezen törvényhez képest kizárólagos tulajdont szerezhessen és arról szabadon rendelkezhessék. Hogy ezen nézet tart hatatlan, bizonyos nemcsak annálfogva, mert az idézétt intézkedések a fennállott vagyonközösséget mint már megállapított jogviszonyt tartották fenn, nem tévén különbséget a polg. törvénykönyv hatálybalépte előtt már létező és azután szerzendő vagyon közt, de miután kétségen kívülivé tétetik az 1856. év június 8 án kelt igazságügyminiszteri rendelet által, melyben hivatkozással az ősiségi nyiltparancs fentidézett 12. §-ára rendeltetik, hogy csőd esetében a csőd mindkét házasfél összes vagyona felett nyitandó és csak azon vagyon szakítandó ki, mely a házasság előtt kötött szerződésnél fogva a törvényes vagyonközösség alól kifejezetten ki volt téve, továbbá az 1859. évi augusztus 12-én kelt igazságügyminiszteri rendelet által, mely hasonlóképen hivatkozva az ősiségi nyiltparancs 12. § ára, azt rendeli, hogy valamelyik házasfél halála esetében a túlélő házasfélnek a statutarius jog szerint őt illető rész és azonkivül még a polg. törvénykönyv 757. és 758. §-ain alapuló törvényes örökrész jár. Kelt Budapesten, a magy. kir. Curia polgári szakosztályainak 1884. évi nov. hó 18-án tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az ugyanazon évi decz. hó 16-án tartott teljes ülésben. 20. szám. Megengedhető-e a telekkönyvi rendtartás 93. §-a értelmében a zálogjogi előjegyzés az osztrák államkincstár javára egyenes vagy közvetett adók, illetékek vagy jövedéki kihágásból eredő birságok és büntetések biztositásául az osztrák közigazgatási (pénzügyi) hatóságok rendeletei s megkeresése alapján a megkeresett magyar királyi adófelügyelő kérelmére? (3233/1884. polg. számhoz.) Határozat. A telekkönyvi rendtartás 93. §-a értelmében a zálogjogi előjegyzés az osztrák államkincstár javára egyenes vagy közvetett adók, illetékek, vagy jövedéki kihágásból eredő birságok és büntetések biztositásául az osztrák közigazgatási (pénzügyi)