Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

230 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. Ezek egyike sem alkalmas azonban arra, hogy ha a 222. §. 2-ik bekezdésének kiemelt eseteiben a végrehajtást a végrehajtató valótlan állitására rendelnék el, a végrehajtást szenvedő jogsérelmét ezek utján orvosolhassa. Mert felfolyamodás esetén a birónak egyedül az előiratok s végrehaj tatónak a végrehajtási kérelemben előadott egyoldalú állításai állván rendelkezésére, ezekből meg nem győződhetik arról, hogy a végrehajtást szenvedő eltürte-e, vagy abbanhagyta-e tényleg az úthasználatot ? A végrehajtás megszüntetésére, korlátozására vagy felfüggesztésére irányzott keresetnek alapfeltétele pedig a törvény 30. §-a szerint a végrehajtási jognak megszűntét maguk után vonó ténykörülményeknek állitása és bizonyitása képezi, de a végrehajtást szenvedő a tárgyalt, esetben nem is állitaná azt, hogy a végrehajtató végrehajtási joga megszűnt, hanem arra az álláspontra kellene helyezkednie, hogy a végrehajtási jog még meg sem nyilt s nem ténykörülmények létét, hanem ténykörülmények fenn nem forgását, (hogy ő a végrehajtató útját nem használta, hogy a végrehajtót úthasználatban nem gátolta meg) kellene állitania és bizonyitania. Előterjesztéssel pedig nem a végrehajtást elrendelő végzés, hanem a végrehajtást foganatositó kiküldött eljárása és intézkedései által okozott sérelmeket lehet csak orvosolni, a végrehajtást szenvedő sérelmének alapja azonban a végrehajtást elrendelő végzésben feküdne. Már pedig az meg nem engedhető, hogy a törvény a végrehajtást szenvedő valódi sérelmének orvoslására utat s módot nem adna, sem pedig a sérelem lehetőségének megelőzése és elhárítása tekintetében megfelelő intézkedést nem tartalmazna. Ilyen, a sérelem lehetőségét megelőző intézkedést éppen az 1881 : LX. t.-cz. 9. §. 2-ik és a 10. §. 2-ik bekezdésében kifejezett szabályok képeznek. Kelt Győrött, 1899. évi február 8-án. Hitelesíttetett Győrött, 1899. évi február hó 13 ik napján. 26. szám. Ha a végrehajtás az 1881. évi LX. t.-cz. 13. §-a értelmében uj jogosított javára rendeltetik el, s utóbb a végrehajtást szenvedő fél, a ki perújítással élt, az 1881. évi LX. t.-cz. 42. §-ában megjelölt kérelmet terjeszti elő, a végrehajtást szenvedőnek a végből, hogy visszvégrehajtási igénye veszélyeztetettnek megállapittassék, elég, ha kimutatja, hogy a veszély az alapperbeli ellenfele, vagyis az engedményező irányában forog fenn. Indokolás: A perujitás, mint az 1868. évi LIV. t.-czikk 6 ik czime alatt megjelölt perorvoslatok egyike az alapperbeli ellenfél ellen intézendő, s igy pernyertesség esetén, melynek az eredménye az, hogy az alapperbeli Ítélet hatályon kivül helyeztetik, az ujitott perben kelt Ítélet alapján az ujitó fél, közvetlen az alapperbeli s