Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. ujitott perbeli ellenfele ellenében nyer jogot a visszvégrehajtásra, mert az Ítélet szerint most már ez vált kötelezett féllé, a végrehajtás pedig az 1881. évi LX. t.-cz. 13. § a értelmében az ellen rendelendő el, a ki az Ítéletben kötelezett félként fordul elő. Az 1881. évi LX. t.-cz. 42. §-ában erről a visszvégrehajtási igényről van ázó. A perbeli ellenfél ellenében keletkező ezt a visszvégrehajtási igényt az, hogy az alapperbeli ellenfél az alapperben kelt Ítéleten alapuló jogát másra engedményezte s a végrehajtás az alapperbeli Ítélet alapján az 1881. évi LX. t.-cz. 13. §-a értelmében az engedményes javára rendeltetett el, meg nem szünteti, mert az engedmény által az adós jogi állása nem változik, jogi helyzete terhesebbé nem válik, s igy valamint a fizetés tényéből származható minden jogát, ugy az ujitott perbeli Ítéleten és a teljesített fizetés tényén alapuló visszvégrehajtási igényét is, tekintet nélkül az engedményre, közvetlenül perbeli ellenfele az engedményező ellen érvényesítheti. Ennek az érvényesíthető visszvégrehajtási igénynek a veszélyeztetését kell az 1881. évi LX. t.-cz. 42. § a értelmében kimutatni, ennek pedig, tekintet nélkül az engedményes vagyoni viszonyaira, a végrehajtást szenvedő fél megfelel már azzal, ha kimutatja, hogy a veszély az alapperbeli ellenfele, vagyis az engedményező irányában forog fenn. Kelt Győrött, 1900. évi márczius hó 8-ik napján. Hitelesíttetett Győrött, 1900. évi márczius hó 15. napján. 27. szám. „Ha a végrehajtási eljárás folyamán indított igényperben a felebbezési bíróság az első bíróság ítéletét helybenhagyta, a felebbezési bíróság ítéletének a felebbviteli eljárás költségeire vonatkozó rendelkezése ellen sincs felülvizsgálatnak helye."* Indokok: Az 1893 : XVIII. t.-cz. 229. §. 2. k) pontja azokat a rendelkezéseket, a melyeket a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő perekre, s igy az igényperekre nézve is az 1881. évi LX. t.-cz. különösen felállított, továbbra is érvényben tartotta, ugyanezen §. :]-ik bekezdése pedig azt rendeli, hogy az 1881 : LX. t.-cz. azon rendelkezései, melyek a végrehajtási eljárás során ítélettel eldöntendő kérdésekben a felebbezés hatályáról és a másodbiróság Ítélete elleni felebbezés kizárásáról intézkednek, a sommás eljárás szerint tárgyalandó ilyen ügyekben az 1893. évi XVIII. t.-czikkben szabályozott felülvizsgálati kérelemre is megfelelően alkalmazandók. Ezekből a rendelkezésekből — tekintve azt, hogy az 1881. évi * A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa is ezt a gyakorlatot követi és csak annyiban tér el ettől, hogy oly esetben, a melyben a felebbezési bíróság a keresetnek helytadó elsőbirósági Ítéletet egész terjedelmében helybenhagyta ugyan, azonban alperest nem azért marasztalta a felebbezési költségben, mert rosszhiszemű foglaltatónak tekintette, hanem a S. E. 168. §-a általános szabálya alapján, — az alperes felülvizsgálati kérelmét elfogadja és a felebbezett ítélet megváltoztatásával a felebbezési költséget megszünteti. (I. G. 97/98. 1898. május 31-én.)