Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 229 24. szám. A szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére nem a bizonyító fél ügyvédje, hanem a bizonyító fél maga kötelezendő. A m. kir. Curiának 11. számú ellentétes polgárjogi döntvénye folytán tárgytalan. 25. szám. Az 1881 : LX. t.-cz. 222. §-ának 3-ik bekezdése eseteiben, ha úthasználat eltűréséről vagy abbanhagyásáról van szó, az idézett törvényczikk 9. §-nak második bekezdése és 10. §-nak második bekezdése alkalmazandók; tartozik tehát a végrehajtató megfelelő magán- vagy közokirattal végrehajtási kérvényében kimutatni, hogy ellenfele az úthasználatnak eltűrésére, vagy ilyennek abbanhagyására nézve itéletileg megállapított kötelezettségét megszegte; ennek kimutatása nélkül a végrehajtási kérelem sem a pénzbüntetés kiszabása, sem pedig behajtása tekintetében nem teljesíthető. Indokok: Az 1881 : LX. t.-ez. 222. §-ának 3-ik bekezdése alapján elrendelendő végrehajtás tekintetében a törvény nem rendeli ugyan el kifejezetten, hogy a végrehajtásért folyamodó igazolja azt, hogy ellenfele az őt tűrésre vagy valaminek abbanhagyására kötelező itéletbeli meghagyásnak eleget nem tett, s hogy a végrehajtató jogát továbbra is sérti: de a törvény intézkedéséből s a viszony természetéből mégis nyilvánvaló, hogy a végrehajtatónak végrehajtási joga, ha úthasználat eltűréséről vagy abbanhagyásáról van szó, nem nyilik meg, mint a végrehajtás egyéb nemeinél az ellenfélnek mulasztása alapján, hanem ilyen esetben a végrehajtási jog megnyíltának előfeltételét csak az ellenfélnek a végrehajtató jogát sértő ujabb ténye képezheti. Ebből folyik, hogy a fentebb kiemelt esetekben az ellenfél jogsértő tényének bekövetkezte, a végrehajtás elrendelhetésének az Ítéleti elmarasztalás módjában, külön kifejezése nélkül is benrejlő oly feltételét képezi, a melynek igazolása nélkül a biró a végrehajtást, tekintettel az 1881LX. t. cz. 9. §. második bekezdésére el nem rendelheti, sem pedig a végrehajtási kérvényre tárgyalást a 10. §. második kikezdése alapján el nem rendelhet. E felfogás helyességét támogatja még a következőknak figyelembe vétele is. Ha a tárgyalt esetben a biró a végrehajtási kérelmet a 10. §. első bekezdése alapján intézné el, a nélkül, hogy a folyamodó végrehajtási jogának előfeltételeit igazolná, akkor a végrehajtást szenvedő a végrehajtási joggal való visszaélésből eredő esetleges jogsérelmeit egyáltalán nem orvosolhatja. Az 1881: LX. t. cz. értelmében ugyanis a 34. § ban szabályozott felfolyamodáson és előterjesztésen s a 30. §-ban szabályozott kereseten kivül más jogorvoslat rendelkezésére nem áll.