Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

228 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. sitási végrehajtás elrendelésének egyik előfeltételéül a feltétlenül elma^ rasztaló birói határozatot, másik előfeltételéül a határozatnak felebbezéssel, igazolási kérelemmel, vagy kifogással megtámadását állapítja meg: nyilvánvaló, hogy a váltóeljárás 42. § ának idézett rendelkezése is csak ebben az értelemben állhat összhangzásban a biztositási jog általános szabályaival. Ezektől az általános szabályoktól eltérő rendezését a váltóeljárás természete sem igényel s nem tenne indokolttá. Ha csupán a váltóperről volna szó és a meg nem jelenés alapján alperes ellen Ítéletet kérő felperesről: erre az esetre még fel lehetne tételezni, hogy a váltóeljárás 42. §-ának idézett rendelkezése felperes igényének jogosaágát már a nem kifogásolt váltóval elegendően igazoltnak tekintette s a váltóhitelezőt a váltó hitelének emelése czéljából a veszélyeztetés külön igazolásának terhétől kivételesen fel akarta menteni. De eltekintve attól, hogy az a váltó, melyre nézve a biró a sommás végzés kibocsátását megtagadandónak tartja vagy a melyre maga felperes sem mer sommás végzést kérni (váltóelj. 14., 17. §.), annyira hiányos, hogy felperes igényének jogos voltát teljesen nem bizonyíthatja s a váltó-hiielező ilyen váltóra az 1881 ; LX. t.-cz. 223. §. alapján sem nyerhetné meg a biztosítási végrehajtás elrendelését; figyelembe veendő különösen az, hogy a váltóeljárás 42. §-ának rendelkezése nemcsak a 2. §. 1. pontjában emiitett váltóperekre, hanem a 2. §. 3—6. pontjában szintén váltóeljárásra utasított másnemű perekre, nevezetesen kártérítési keresetekre, megtartási jog érvényesítésére irányzott ügyvédi munkadíj és költség iránti keresetekre, sőt mivel a törvénykezési gyakorlat részben váltó eljárásra utalta a csődökből kifolyó s az 1881. évi XVII. t.-cz. 27. s következő szakaszaira alapított megtámadási pereket, ezekre is kiterjed; már pedig mindezeknél az utóbb felsorolt pereknél felperes kereseti igényének valóságát az alperest elmarasztaló birói határozat meghozataláig rendszerint kellően bizonyító okirat sem támogatja. Ha tehát a váltóeljárás 42. §. 2-ik bekezdésének utolsó mondatát arra az esetre is kellene vonatkoztatni, mikor a biró az ítélet hozatalát függeszti fel, a biztositási végrehajtást felperesnek puszta, mivel sem igazolt s alperes részéről az igazolási kérelem beadása által lényegben már kifogásolt állítására és esetleg oly helyzetben kellene elrendelni, a mikor a biró már előre látja és tudja, hogy alperes meg nem jelenése alapján elmarasztaló ítéletet a keresetnek, vagy a kereset kézbesítésének valamely hiánya miatt az igazolási kérelem elusasitása után sem fog hozhatni. Perújítás esetén is nyilván visszás volna az, hogy a biró a pertujitó javára elrendelje a biztositási végrehajtást akkor, a midőn a pertujitó fél mellett még nem szól az ellenfelét feltétlenül elmarasztaló ítélet, ellenben a pertujitó ellenfele igényének jogosságát az alapperben hozott jogerős és a perújítás s igazolási kérelem daczára végrehajtható Ítélet egyelőre teljesen igazolja. Győr, 1898. évi július hó 6 ik napján. Hitelesítve Győrött, 1898. évi július hó 12-ik napján.