Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 227 holott ha ezt a közkereseti társaság tagjai el nem fogadják, a közgyűlési határozat válnék hatálytalanná, mely pedig másként jogérvényes lenne ; és igy tovább. Végül a keresk. törvénynek 13. § -ból is következik, hogy részvénytársaság nem lehet közkereseti társaságnak tagja. Ha ugyanis ez általában helyt foghatna, akkor két vagy több részvénytársaságnak is joga volna közkereseti társaságot alakitani s ekkor a keresk. törvény 13. § a értelmében e közkereseti társaság czégének legalább a társaság egyikének, vagyis legalább az egyik részvénytársaságnak nevét kellene tartalmaznia, tehát a közkereseti társaság czégében »részvénytársasági* kifejezés is benfoglaltatnék, holott ez az idézett 13. §• utolsó bekezdésének ez iránti tiltó rendelkezésébe ütköznék. Győrött, 1897 október 20-án. Hitelesitve 1897 október 27. napján. 23. szám. A váltóeljárást szabályozó 1881. évi 2851. I. M. E. szám alatt kibocsátott igazságügyministeri rendelet 42. §-ának 2-ik kikezdése alapján a biztosítási végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a bíróság elmarasztaló Ítéletet már tényleg hozott. Indokolás: A váltóeljárás 42. §-ának második kikezdése ekként intézkedik: »Ha a tárgyalási határnap elmulasztása miatti igazolási kérvény beadásakor ügydöntő határozat még nem hozatott: ennek hozatala; ha pedig a határozat már meghozatott, de még nem kézbesittetett: ennek kézbesitése az igazolási kérvény jogérvényes eldöntéséig felfüggesztetik ugyan, azonban az ellenfél kérelmére a biztositási végrehajtás elrendelendő.« Ennek a szövegnek utolsó mondata helyesen értelmezve csak a megelőző mondatban szabályozott arra az esetre vonatkoztatható, ha a biró az ügydöntő határozatot — és pedig elmarasztaló Ítélet alakjában — már meghozta és csak ennek kézbesitését függesztette fel. Nincs ugyanis alap annak feltételezésére, hogy a rendelet-alkotó a váltóperbeli eljárásban el akart volna térni azoktól a főelvektől, a melyek szerint a biztositási végrehajtás elrendelésének előfeltételeit a törvényhozó hasonló viszonylatokra szabályozta. A főelv t. i. az, hogy a biztositási végrehajtás elrendelésének csak" akkor lehet helye, ha a biztositást kérő követelésének jogos voltát teljesen bizonyitó okirat igazolja (1881 : LX. t.-cz. 223., 224., 225. §.): és főelv az, hogy ha a kérelmező igényét — javára szóló fel: tétlenül elmarasztaló birói határozat igazolja, a melyet az ellenfél felebbezéssel, vagy igazolási kérelemmel, vagy váltóperben kifogással támadott meg — a biztositást kérő a veszély valószínűségét nem tartozik kimutatni (1881 : LX. t.-cz. 224. §.). Minthogy e szerint a törvényhozó világosan kifejezte, hogy a váltóeljárás 42. § ában szabályozott esettel analóg esetekben a bizto15*