Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

8 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Indokok: Az osztr. polg. törv.-könyv 1480. §a oly követelésekről rendelkezik, melyek évenként, vagy más meghatározott időszakokban visszatérő teljesítményekre vonatkoznak ; az ügyvédi dijak azonban nem ily természetűek, minthogy azok esetről-esetre fizetendők, a szerint, a mint az ügyvéd azokat kiérdemelte. Ennélfogva az ügyvédi dijak iránti követelések nem esnek az idézett törvényszakasz rendelkezése alá. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi február 12-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február 26-án tartott teljes ülésben. 5. szám. Kincstári hivatalnok ellen fegyelmi uton hozott, kártérítésben marasztaló határozat felmenti-e a kincstárt attól, hogy az illető hivatalnok ellen inditott polgári perben a kárositás tényét és a kár összegét külön bizonyitsa? (3306/1882. polg. számhoz.) Határozat. Kincstári hivatalnok ellen fegyelmi uton hozott, kártérítésben marasztaló határozat nem menti fel a kincstárt attól, hogy az illető hivatalnok ellen általa inditott polgári perben a vétség által okozott kárt és a kár összegét külön bizonyitsa. Indokok: A fegyelmi eljárás utján hozott határozatok magánjogi hatályának megállapítására a polgári biró van hivatva és mindazon törvények, melyekben fegyelmi eljárás szabályozva van, kivéve a birák és birósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871 : VIII. törvényczikket, aképen rendelkeznek, hogy a fegyelmi biróságok, csak a fegyelmi vétség felett vannak hivatva Ítélni, ellenben a kártérités kérdése a polgári, esetleg a büntető perutra és a rendes birósághoz tartozik. Az idézett 1871 : VIII. törvényczik is ezen általános elv alól csupán annyiban állapit meg kivételt, a mennyiben feljogositja a fegyelmi biróságot a kereshetőségnek vagyis annak kimondására, hogy a panaszlott cselekmény vagy mulasztás által kár okoztatott, mely törvényes perorvoslattal elháritható nem volt, de a megtérítendő összeg meghatározására a bírósági fegyelmi biróság sem terjeszkedhetik ki. Nem létezvén a kincstári hivatalnokok elleni fegyelmi eljárást szabályozó külön törvény, azokra a fent emiitett általános elvet kell alkalmazni. Ennélfogva az illetékes fegyelmi hatóság által hozott jogerejü marasztaló határozat teljesen bizonyitja ugyan azt, hogy a kincstári hivatalnok fegyelmi vétséget, azaz oly cselekményt vagy mulasztást követett el, mely által hivatali kötelességét vétkesen megszegte, azonban nem bizonyitja azt, ha vájjon ezen cselekmény vagy mulasztás által okoztatott e és minő kár? Ebből következik, hogy a kincstár, ha fegyelmi vétség miatt elmarasztalt hivatalnoka ellen a polgári biróság előtt kártérités iránt keresetet indit, a fegyelmi határozaton kivül, melylyel csak a kötelességszegés bizonyittatik, a kárositásra és a kár összegére nézve külön bizonyítékot szolgáltatni tartozik, magától értetvén, hogy oly bizonyítékokat is használhat, melyek