Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

212 Az ítélőtábláknak a batározattárba felvett polgárjogi határozatai. a miből következik, hogy az anyakönyvvezető és helyettese által ebbeli minőségükben élvezett dijak és járandóságok a közhivatalnokokat megillető járandóságok természetével birnak; s az előbbiek lefoglalhatásának kérdése is az 1881 : LX. t.-cz. 54. §a alapján döntendő el. Az 1881 : LX. t.-cz. 54. §a értelmében végrehajtás alá vonható a közhivatalnoknak rendes fizetése — várakozási illetéke — személyes (működési) és korpótdija ezek összegének egy harmadáig ugy, hogy évi 800 írt a végrehajtást szenvedő részére érintetlenül fenmaradjon; végrehajtás alá vonható továbbá a közhivatalnok lakpénzjárandósága is lakbértartozás fejében ; s utolsó kikezdésében kimondja az idézett törvényszakasz azt, hogy a közhivatalnoknak a szolgálat után járó más illetménye épen nem foglalható le. Minthogy az anyakönyvvezetőnek és helyettesének tiszteletdija sem rendes fizetésnek, sem várakozási illetéknek, sem személyes és korpótdijnak, sem lakbérjárandóságnak az 1893 : IV. t.-cz. 2. és 6. § ai értelmében nem minősithető; minthogy magának az 1894: XXXIII. t.-cz. 11. § ának az a kifejezése, hogy a törvény az anyakönyvvezetőnek különben is csak esetleges és nem rendes javadalmazását tiszteletdíjnak nevezi, a törvényhozónak arra a czélzatára mutat, hogy az anyakönyvvezetőknek lényegben az anyakönyvi kivonatokért beszedhető dijak pótlékát képező javadalmazását nem akarta az 1881 : LX. t.-cz. 57. § ában felsorolt rendes javadalmazási nemek közé sorozni ; következik, hogy az anyakönyvvezetők és helyetteseik tiszteletdija az 1881 : LX. t.-cz. 54. §-ának utolsó pontja alá vonandó és hogy a tiszteletdíj általában véve, még ha az anyakönyvvezetőnek egyéb lefoglalható javadalmazásával összeadva, az összjavadalmazás az évi 800 frtot meg is haladná, le nem foglalható. Kelt Győrött, 1896. évi november hó 11 ik napján. Hitelesitve 1896. évi november hó Il ik napján. 15. szám. A katholikus szerzetesek nincsenek elzárva attól, hogy ingatlan vagyont akár törvényből — akár végrendeletből — akár halálesetre szóló szerződésből folyó örökösödés utján tulajdonul megszerezhessenek. Indokok: A m. kir. Curia 63. számú polgári döntvényében kimondotta, hogy az egyházaknak, egyházi testületeknek s egyházi személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó, úgynevezett holtkézről szóló törvények — nevezetesen az 1498: LV. és LXV., az 1647: XVII. s az 1715: XVI. törvényczikkek — elavulván, hatályban nincsenek ; s kivételként az indokolás utolsó pontjában »csak némely szerzeteknek (tehát maguknak a testületeknek és nem a szerzetek tagjainak) saját rendszabályaikból vagy egyáltalában a befogadás közjogi hiányából folyó szerzési képtelenséget emel ki mint olyat, a melyre vonatkozó régibb törvényeink hatályban vannak.«