Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

208 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 10. szám. A kir. törvényszéknek, mint felebbezési bíróságnak a felebbezési eljárás folyamán elsófokulag hozott, az egyik peres felet a másik peres fél javára vagyoni teljesítményre kötelező közbenszóló végzése alapján kért kielégítési végrehajtás elrendelése a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozik. Indokok: A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-czikk — a mint az 229. és 230. §-ainak intézkedéseiből kiderül — a végrehajtási eljárást szabályozó 1881 : LX. t.-cz. intézkedéseit általában véve fentartotta s csak részben módositotta s pótolta; az 1881. évi LX. t.-czikk határozmányai tehát a végrehajtási ügyek elintézésénél, a mennyiben a sommás eljárás és ügyviteli szabályai által kifejezetten módositva nincsenek, továbbra is irányadók. Tekintve pedig, hogy az 1881 : LX. t.-cz. L §-ának c) pontjában meghatározott végrehajtható közokiratok, vagyis a polgári bíróságoknak pénzbirság, vagy költség fizetésére kötelező, vagy más marasztaló végzései alapján kért kielégitési végrehajtás elrendelésére az 1881. évi LX. t.-cz. 2. §-ának első kikezdése értelmében a per birósága illetékes; tekintve, hogy az 1881 : LX. t.-cz. értelmében »a per birósága« kifejezés alatt azt a biróságot kell érteni, a mely a pernek első fokban való elbirálására hatáskörrel bir: e biróság hatáskörébe kell tartoznia — ha a peres felek közti viszonyról van szó — a perből kifolyó végrehajtás elrendelésének is, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló marasztaló határozatot maga az elsőfokban eljárt biróság, vagy a felebbezési biróság hozta-e? — és az 1893 : XVIII. t.-cz. intézkedéseiből nem is lehet következtetni arra, hogy a végrehajtás elrendelésének szempontjából a felebbviteli biróságnak közbenszóló végzései más elbirálás alá lennének vonandók, mint ugyané biróságnak végitéletei vagy ügydöntő végzései. A sommás perekben elsőfokban eljáró biróságnak a végrehajtás elrendelésére vonatkozó s a végrehajtási törvényen alapuló e hatáskörén nem változtat az a körülmény, hogy abban az esetben, ha a végrehajtás alapjául a felebbezési biróságnak vagyoni marasztalást tartalmazó valamely közbenszóló végzése szolgál, a végrehajtás elrendelése a perbíróságnál esetleg nehézségbe ütköznék annak folytán, hogy a periratok egyelőre a felebbezési biróságnál maradnak és csak a peres eljárás befejezése után kerülnek vissza az elsőfokban eljárt birósághoz; mert a végrehajtási kérvénynek az 1881 : LX. t.-cz. 6. §-a által megkivánt felszerelése az 1893: XVIII. t.-cz. 122. és 138. §-ainak vonatkozó s megfelelően alkalmazandó rendelkezéseinél fogva ily esetekben is lehetővé van téve. Csak látszólagos akadályt képez e tekintetben az az ellenvetés is, hogy a per bíróságának esetleg nem áll módjában az, hogy a felebbezési biróság által hozott marasztaló határozat jogerősségét megállapítsa, mert a jogerősség megállapítására szükséges kézbesítési vevények megszerzése és a végrehajtási kérvényhez való csatolása