Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. 129 Az idézett 137. §. a foganatosításra vonatkozóan a telekkönyvi rendelet 75. §-ának megfelelő, a 138. §. pedig már kifejezetten a telekkönyvi rendelet 74. §. szerinti foganatosítást határozza meg. Minthogy pedig a már idézett törvényczikk 6. §. 4-ik és a 136. §. 1 ső bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a végrehajtást elrendelő biróság a megkeresett telekkönyvi hatósághoz foganatosítás végett a végrehajtási kérvénynek a végrehajtást elrendelő végzéssel ellátott példányát mellékletek nélkül teszi át, kétségtelen az, hogy a telekkönyvi hatóságnak a foganatositás alapjául csak a végrehajtást elrendelő végzés szolgál, illetve ennek a tartalma az irányadó. Következéskép a foganatosításra vonatkozó ezen rendelkezésekre való tekintettel abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még az ő tulajdonául be nem kebelezett és nem is előjegyzett ingatlanra vezettetik, a foganatositás végett megkeresett telekkönyvi hatóság az elrendelő végzés alapján tartozik eljárni és telekkönyvi akadály szempontjából csak azt vizsgálhatja, hogy a megkereső végzésben örökhagyóként megnevezett egyén a megjelölt ingatlannak telekkönyvi tulajdonosa-e ? E szerint, ha a megkereső bírósága végrehajtást az örök hagyóként megnevezett egyén nevén álló és örökség vagy hagyomány utján a marasztalt félreszállott ingatlanra rendelte el, a foganatosításnál telekkönyvi akadályról szó nem lehet és a bejegyzés a 138. §. értelmében foganatosítandó. Különben, hogy a végrehajtást elrendelő biróság birói hatáskörrel bir arra nézve, hogy a végrehajtás elrendelése vagy folytatása szempontjából előtte az örökösi vagy hagyományosi minőség kimutattassék és azt kimutatottnak elfogadja, az kétségtelenül kitűnik az 1881 : LX. t.-cz. 14., 15. és 16. §-ainak rendelkezéseiből, melyek szerint az ott részletezett esetekben ugy a végrehajtatót, mint a végrehajtást szenvedőt, illetőleg az örökösöknek ily minősége a végrehajtást elrendelő biróság előtt tanúsítandó s a végrehajtást elrendelő biróság ehhez képest jár el a végrehajtás elrendelése vagy folytatása tekintetében, a miből önként következik, hogy a jogutódlás kérdése a végrehajtást elrendelő biróság által a végrehajtás elrendelésénél vizsgálandó. A végrehajtás elrendelése tehát a fenforgó vitás esetben már maga azt tanusitja, hogy a marasztalt félnek az örökség vagy hagyomány iránti joga a végrehajtást elrendelő biróság előtt kellően ki lett mutatva, mert a biróság a végrehajtást a nélkül el sem rendelhetné. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1900. évi február hó 23-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi április hó 6-án tartott teljes ülésben. XI. Kötelezhető-e az ügyvéd ügyfele helyett a perben felmerült tanudijak és szakértői dijak előlegezésére ? Grecsák : Magyar Döntvénytár. I. 9