Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. 127 Ugy az 1855-iki, mint az 1870-iki rendelet is a telekkönyvi birót nem csupán annak vizsgálatára kötelezi, hogy a bejegyzési kére lemnek alapul szolgáló okiratok megfelelnek-e az előirt alaki kellékeknek, hanem jogszerzésre irányuló ügyleteknél bizonyos határig kötelességévé teszi azt is, hogy hivatalból birálja meg azt a kérdést is, hogy a bemutatott okiratokba foglalt jogügylet az anyagi törvény szempontjából érvényes-e vagy sem és a mennyiben a felek által előterjesztett okiratokból kitűnik, hogy a bejegyzési kérelem alapjáttevő jogügylet nyilván érvénytelen, azt a 69. §. értelmében elutasítani köteles. Korábbi jogunk szerint az a szerződés, mely szerint az adós a kölcsön kamatja fejében ingatlanának haszonélvezetét köti le a hitelező részére, ha az ingatlan a hitelezőnek átadatott, zálogbirtokot létesített. Az ősiségi nyiltparancs 19. § a a jövőre nézve az ingatlanok elzálogitásának ezt a nemét eltörölvén, az ilyen zálogbirtok létesité sét czélzó minden szerződést, s kifejezetten ezeknek a szerződéseknek azt a nemét is, mely szerint az adós ingatlana haszonélvezetét kamat fejében engedi át a hitelezőnek, feltétlenül semmisnek jelentette ki, s az ősiségi nyiltparancsnak ez a rendelkezése az ideigl. törv. szabályok I. r. 20. §-a szerint a hazai törvények visszaállítása után is hatályban maradt. Ezek szerint kétséget nem szenved, hogy a telekkönyvi biró olyan okirat alapján, a mely az ilyen semmis szerződésről állíttatott ki, semmiféle bejegyzést nem rendelhet el. Téves az a felfogás, mintha ilyenkor a szerződésnek csakis az a része volna a hatálytalan, a mely az ingatlannak ilynemű elzálogitására vonatkozik, s hogy ettől függetlenül érvényben maradna a tőkére nézve kötött kölcsönügylet, téves pedig azért, mert a felek nem kamatnélküli kölcsön iránt szerződtek, s ekként a hitelezőnek átengedni kivánt az a jog, hogy kamat fejében az ingatlant haszonélvezze, nem mellékjog, nem mellékes kikötése a szerződésnek, hanem az ingatlan haszonélvezete itt a tőke használatának átengedéséért adott ellenszolgáltatást képezvén az, mint ilyen, a szerződésnek lényeges alkateleme, a melynek elestével mi alap sem forog fenn arra a feltevésre, hogy a szerződő felek a kölcsönszerződést e lényeges határozmánya nélkül is fentartani kivánták volna, a miből nyilvánvaló, hogy itt a tőke és kamat tekintetében létesült megállapodás oly egységes jogügyletet képez, mely természete szerint bármelyik lényeges alkatrészének elestével egészben szűnik meg. Igaz ugyan, hogy a szerződés egészben semmis lévén, joga van mind a két félnek az előbbi állapot visszaállításához s ennélfogva a hitelezőnek is kétségtelen joga van ahhoz, hogy a semmis jogügylet alapján adott kölcsöntőkét az adóstól visszakövetelje, ez a joga azonban nem alapul az okiratba foglalt szerződésen, hanem az épen ellenkezően abból a körülményből származik, hogy a szerződés hatálytalan s ennélfogva a szerződésről kiállított okirat e szempontból sem lehet alkalmas telekkönyvi jogok szerzésére. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1899. évi deczember hó 15-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1900. évi január hó 19-én tartott teljes ülésben.