Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. 125 szenvedő fél, ha annak elrendelését sérelmesnek találta, 8 nap alatt kifogásokat adhatott be. A kifogások jogorvoslatának igénybe vétele esetében a zárlatot rendelő biróság tárgyalást tűzött, ennek megtartása után a zárlat fentartása kérdésében végzésileg határozott, és az idézett törvény 332. §-a csakis a tárgyalás megtartása után hozott ezen végzés ellen engedte meg a felebbezést. E szerint a végrehajtási törvény életbeléptetése előtt hatályban volt törvényes rendelkezések nem hagytak fenn kétséget arra nézve, hogy a zárlatot rendelő végzés ellen a zárlatot szenvedő fél csakis a kifogások tárgyalása után hozott ujabb végzés ellen élhetett devolutiv hatályú jogorvoslattal. A végrehajtási törvénynek a zárlatot rendelő végzés ellen használható felfolyamodásról szóló 243. §-a a zárlatot rendelő végzés ellen ennek tüzetesebb meghatározása nélkül engedi meg a felfolyamodást, s ennélfogva kétségek merültek fel, ha vájjon az ott emiitett végzés alatt a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül hozott végzés, avagy csupán a felek meghallgatása után hozott ujabb végzés értendő-e ? E kérdést az utóbbi értelemben kellett megoldani a következő indokoknál fogva : A végrehajtási törvényben a zárlatra nézve felállított jogszabályok összességének az 1868 : L1V. t.-cz. idevágó rendelkezéseivel való egybevetéséből kitűnik, hogy az uj törvény a zárlat jogintézménye tekintetében a korábbi jogszabályok rendszerétől gyökeresen eltérni nem kivánt, hanem a már létező jogintézményt fővonásaiban fentartva, az abban foglalt jogszabályokat tovább fejlesztette. Bizonyitja ezt a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában az 1879. évben a képviselőházhoz benyújtott s e kérdésben lényeges változtatás nélkül a végrehajtási eljárásról külön alkotott 1881 : LX. törvényczikkben törvénynyé vált törvényjavaslat 737. §-ának indokolása is, a melybn a következők foglaltatnak: »A zárt kérő fél ellenfelének meghallgatása azért szükséges, hogy a biró az ellenfél védveinek meghallgatása után dönthessen a felett, vájjon a zárlat esete fenforog-e ? Ez által a zárlat elrendelése utáni kifogási eljárás mellőzhetővé válik.« Ebből nyilvánvaló, hogy a feleknek a végrehajtási törvény 239. §-ában előirott meghallgatása a kifogási eljárást pótolja s nyilvánvaló az is, hogy a mennyiben az 1868 : LIV. t.-cz. csakis a kifogások tárgyalása után hozott végzés ellen engedte meg a felebbezést, a törvényhozásnak ezen túlmenni, az uj törvény megalkotása alkalmával sem volt szándéka. A kérdésben forgó törvényhely értelmének megállapításánál figyelembe veendő annak a végrehajtási törvény egyéb szabályaival s a polgári törvénykezési rendtartásnak hason természetű rendelkezéseivel való összefüggése is, ebből az összehasonlításból pedig kétségtelenül az derül ki, hogy az a felfogás, a mely zárlatot előlegesen rendelő végzés ellen is a külön felfolyamodást megengedhetőnek találja, ellentétben áll ugy a végrehajtási törvénynek, mint a polgári törvénykezési rendtartásnak jogorvoslati rendszerével.