Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
94 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári és büntető szakosztályainak 11)00. évi márczius hó 16-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi márczius hó 23-án tartott teljes ülésben. 70. szám. Ha még el nem évült közadótartozást a kötelezett helyett más fizet ki, a fizetőnek visszkeresete a kötelezett ellen elévül-e az 1883:XLIV. t.-cz. 90. §-ában meghatározott öt évi elévülési határidő alatt? (4850/1899. polg., I. G. 145/1899., I. G. 204/1899. és 4387/1890. polg. számokhoz.} Határozat. Ha még el nem évült közadótartozást a kötelezett helyett más fizet ki, a fizetőnek viszkerésete a kötelezett ellen nem évül el az 1883. XLIV. t.-cz. 90. §-ában meghatározott öt évi elévülési idő alatt. Indokok: Az 1883 : XLIV. t.-cz. 90. §-a szerint az egyenes és közvetett adók, az egyenes adók módjára beszedendő követelések és az illetékek elévülnek, ha öt év alatt nem vettetnek ki, illetve az ugyanott körülirt módon nem szorgalmaztatnak. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a törvényhozás akkor, a mikor a közadóknak behajtását a magánjogi rendes elévülésnél rövidebb időhöz kötötte, az adókötelezetteknek érdekét kivánta megóvni és czélja az volt, hogy az 5 év alatt ki nem vetett, illetve nem szorgalmazott adó fizetésének kötelezettségétől az adókötelezett fél mentesüljön, ez a szempont azonban a fení'orgó kérdés eldöntésénél nem lehet döntő, mert a fent idézett törvény rendelkezése csakis arra a jogviszonyra vonatkozik, mely egyfelől az adó behajtására jogosult kincstár (törvényhatóság, község) és másfelől az adó fizetésére kötelezett fél között fennáll, következőleg az ottan szabályozott elévülési idő is, csak a kincstárnak ebből a jogviszonyból származó igényét szüntetheti meg. Ellenben az a jogviszony, a mely a fizetés ténye alapján a kötelezett és a fizetést helyette teljesitő fél között létesült, tisztán magánjogi természetű. A fizető visszkeresete nem alapul az adókövetelésnek engedményezésén, hanem annak külön jogalapját az adós érdekében telj esitett közbenjárás (ügyvitel) képezi, a miből következik, hogy az a meghatalmazási szerződésből illetve ilyennek hiányában a megbizás nélküli ügyvitelből eredő igényekre nézve mérvadó — rendes magánjogi elévülésnek van alávetve. Megbizás nélkül való ügyvitel esetében is azonban a visszkeresettel megtámadott fél nincs elzárva attól, hogy azon az alapon, hogy a fenforgó körülményeknél fogva a fizetés nem tekintethetik az ő érdekében történtnek, esetleges kifogásait érvényesíthesse ; a mennyiben pedig részletekben törleszteni kötelezett adó visszatérítéséről van szó, birói méltatás tárgya lehet az a kérdés is, hogy az adókötelezett nem szenved-e sérelmet már annak következtében, hogy a visszatérítendő adót jelentékenyebb összegben egyszerre kell megfizetnie ?
