Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 325. j. W Í20/a. Tettazonosság forog fenn a Btk. 391. §. és Btk. 393. §-ában meghatározott büntettek ténybeli alapja közt; s a bíróság a tettazonosság szabályainak megfelelőleg felbujtás helyett bünsegélyezést állapithat meg. A kir. ügyész a vádirat szerint, a vád tárgyát képező öt rendbeli marhajárlat hamisítása miatt a btk. 393. §-ába ütköző közokirathamisitás büntette czimén Gh. J. vádlott ellen, mint a btk. 69. §-ának 1-ső pontjában meghatározott felbujtó ellen emelt vádat s ezt a vádat, a főtárgyaláson kifejtett tényállásnak megfelelően, csak annyiban módositotta, hogy a btk. 393. helyett a btk. 391. §-ába ütköző közokirathamisitás büntette miatt ugyancsak felbujtóként kérte a nevezett vádlottat bűnösnek kimondani, a felebbviteli főtárgyaláson pedig a kir. főügyész részéről előterjesztett indítványnak megfelelően, a kir. Ítélőtábla a vádbeli tettben nem a felbujtás, hanem a bünsegédi részesség fenforgását állapította meg s ezért Ítélte el vádlottat. Minthogy ezek szerint a tett azonossága kétségtelenül fenforog s a tett miatt a közvádló vádat emelt s azt a kir. főügyész is fentartotta: nyilvánvaló, hogy az Ítélet nem törvényszerű ok nélkül hozatott, s igy a vádlott és védője által a Bp. 384. §-ának 11-ik pontja alapján, törvényszerű vád hiánya czimén panaszolt alaki semmiségi ok nem forog fenn, a semmiségi panasz tehát e részben alaptalan. (G. 1907 május 22. — 5039. sz.) 120/b. Tettazonosság polgárok választója ellen elkövetett vétségnél. Az ügyészt a feljelentés joga ezen bűncselekménynél megilleti. H. Ü. vádlott a kir. Ítélőtáblai ítélet ellen a Bp. 384. §.11. és a Bp. 385. §. 1. c) ponfja alapján abból az okból használt semmiségi panaszt, mert a vádba vett tett a Btk. 189. §-ában körülirt határidőn tul lett feljelentve, tehát bűnvádi eljárást kizáró ok forog fenn, s igy az elkésve emelt vád sem tekinthető törvényes vádnak. A panasz alaptalan, mert a kir. ítélőtábla tényként azt állapította meg, hogy a dr. H. L. országgyűlési képviselő megválasztása ellen a képviselőválasztás érvénytelenítése miatt indított eljárás a kir. Guriánál 1905. évi június hó 16-án fejeztetett be jogérvényesen, a kir. ügyész pedig ugyanezen a napon indítványozta H. Ö.-nek mint terheltnek a kihallgatását, ami 1905. évi július hó 3-án tényleg foganatosíttatott is, — ebből a ténymegállapításból pedig kétségtelen, hogy H. Ö. ellen a feljelentés a Btk. 189., illetve az 1899: XV. t.-cz. 173. §-ában körülirt határidőben megtétetett. Való ugyan, hogy a kir. ügyész a feljelentést amiatt tette meg, hogy állítólag H. Ö. vádlott választóknak a Btk. 185. §-ában meghatározott czélra pénzt adott, míg a vádiratban vád tárgyává ennek a vádlottnak azt a cselekményét tette, hogy pénzt ígért választóknak, ez a körülmény azonban sem a tett azonossá-