Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

70 Bp. 325. §. fertőztetés bűntettében mondotta ki bűnösnek, mindazonáltal a vádbeli cselekménynek ekként lett minősítése miatt a táblai Ítélet nem tekinthető olyannak, mint a mely törvényes vád nélkül hozatott (Bp. 384. §. 11. p.), azért, mert a másodfokú bíróság a vádba tett cselekmény felett határozott, a minősítésre vonatkozólag pedig a bíróság a vádinditványhoz kötve nincs . . . (1909 április hó 28-án, 3104. sz.) 120. Hogy a bíróság a minősítés tekintetében nincs a vádhoz kötve, feltétlenül csak az alsófoku Ítélet hozatalára áll. C: Ahhoz nem fér kétség, hogy Bp. 325. §-ának 2. bekezdésében foglalt az a jogszabály, mely szerint a bíróság a tett minősítése tekintetében nincs a vádló indítványához kötve, minden megszorítás nélkül csupán az elsőfokú bíróság Ítéletének meghozatalánál alkalmazható; mig a felebbviteli eljárás során csakis azon esetben, midőn a vádlott terhére használt perorvoslat folytán az alsóbbfoku bíróság felmentő ítélete a felülvizsgálat tárgya, vagy ha a bűnösséget megállapító ítélet ellen a vádlott terhére a vádbeli cselekmény minősítése tekintetében is használtatott perorvoslat. A Bp. felebbviteli rendszerének egyik alaptétele ugyanis, hogy a felsőbbfoku bíróság csupán a vádlott terhére bejelentett perorvoslat esetében s illetve ennek korlátai között súlyosbíthatja a vádlott helyzetét. Félremagyarázhatlan kifejezést nyer ez az elv a Bp. 387. §-ában, mely szerint a felülvizsgálat — kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmiségi eseteket —> csak az Ítéletnek felebbezéssel megtámadott intézkedéseire szorítkozik; az ügy érdemét érintő anyagi semmiségi okok pedig a Bp. 385. §-ának utolsó bekezdése esetében hivatalból csak akkor vehetők figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgáltak. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a felsőbbfoku bíróság a bűnösséget megállapító alsóbbfoku bírósági ítélet felülvizsgálatánál a vádbeli cselekmény minősítését illetően erre irányuló s a vádlott terhére használt perorvoslat hiányában csak akkor nincs kötve a vádhoz, illetve az alsóbbfoku bíróság ítéletéhez, ha a vádbea cselekménynek szerinte helyes minősítése enyhébb az alsóbbfoku bíróság által elfogadott minősítésnél. Mig ellenesetben csakis arra szoritkozhatik, hogy ítéletének indokolásában kifejtvén a saját nézetét, az alsóbbfoku bíróság ítéletében megállapított, szerinte téves minősítést csupán azon indokból hagyja helyben, mert ezen irányban az ítélet a vádlott terhére nem lévén perorvoslattal megtámadva, azt a fent kifejtetteknél fogva a vádbeli cselekmény minősítése tekintetében sem lehet a vádlott terhére súlyosbítani (1908 április 30. 3312 szám.)