Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

56 Bp. 222. §. val a védője a Bp. 385. §-ának 3. pontja alapján, a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt jelentett be semmiségi panaszt s fentartotta a főtárgyaláson hozott s a H. P. tanú megesketésének mellőzésére vonatkozó közbenszóló határozat ellen a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát is. Az esküdtbíróság, a vádlott védőjének indítványa ellenére H. P. tanúnak megesketését a Bp. 221. §-ának 6. pontja alapján azért mellőzte, mert vallomása oly körülményre vonatkozik, amely öt tanú vallomásával meg van czáfolva. Minthogy azonban a Bp. 217. §-a szerint, a tanuk kihallgatásuk után rendszerint megesketendők s emez általános rendelkezés alól csak a Bp. 221., 222. és a 311. §-aiban megjelölt esetekben van kivételnek helye. Minthogy a Bp. 221. §-ának 6. pontja akkor alkalmazandó, ha nem pusztán más tanuknak eltérő, esetleg ellenmondó vallomása, hanem egyéb kétségtelen tárgyi vagy ténybeli adatok is a vallomás valósága ellen szólanak. Minthogy az esküdtbirósági eljárásban annak elbírálása, hogy melyik tanú vallomásának nagyobb a súlya, az esküdtek dolga. Minthogy a szakbiróságnak amaz előzetes kijelentése, hogy valamely tanúnak vallomása más tanú vallomásával megczáfoltatott, tehát az valótlan s e tanú megesketése ezért mellőzendő, kétségtelenül alkalmas arra, hogy az esküdtek ítéletét befolyásolja. Minthogy H. P. tanú vallomásának súlyát G. M. tanúnak egybehangzó vallomása is növeli; de növeli az említett tanú vallomásának nyomatékát az a körülmény is, hogy a terhelő tanuk a vád alapjául szolgáló tett elkövetése idejében a vádlott közvetlen közelében együttesen nem is voltak jelen s azoknak legnagyobb részét a sértetthez rokonsági vagy sógorsági kötelék is füzi. Minthogy nem forognak fenn oly tárgyi vagy ténybeli adatok sem, amelyek a Bp. 221. §-a 6. pontjának alkalmazását szükségessé tették; minthogy továbbá nem nyilvánvaló, hogy a H. P. tanú megesketésének mellőzésében megvalósult alaki sérelem az ítéletre nem volt befolyással, mindezeknél fogva az esküdtbiróságnak ama közbenszóló határozata, melylyel H. P. és a V3le egyezően vallott G. M. tanuknak megesketése mellőztetett, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését s elvét sérti: ezeknél fogva a megjelölt törvényszaakszok alapján és értelmében a rendelkező rész szerint kellett határozni, minek következtében a Bp. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmiségi panasz tárgytalanná vált. (C. 1906 deczember 6. — 10.821. sz.) Bp. 222. §. 85. Tanú megesketése a 222. §. ellenére nem semmiségi ok. C: Vádlott védője K. tanú megesketésének elrendelése miatt jelentett be a Bp. 384- §-ának 9. pontja alapján semmiségi pa-