Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 227. §. 57 nó.szt, panaszát arra alapítja, hogy a megesketésnél az általa a Bp. 222. §-ának 2. pontja alapján emelt kifogás figyelembe nem vétetett; tekintve azonban, hogy a Bp. 222. §-a nem foglal magában az eskütételtől tiltó rendelkezést, hanem a benne felsorolt esetekben csak jogot ad a biróságnak, hogy a tanút az eskütételtől elzárhassa, tehát ennek elhatározását a biróság belátására bizza: az esküdtbiróságnak a tanú megesketésének elrendelése iránt hozott határozata a törvény rendelkezését nem sértette meg. (1900 aug. 17. 5807.) 86. A Bp. 221. és 222. §§. eseteiben a biróság határozatának helyességét a Curia felülvizsgálhatja. A Bp. 384. §. 9. pontja alapján használt panasz alaptalan. Az esküre bocsátás ellen a perorvoslat bejelentésekor felhozott az a kifogás, hogy a tanú elfogult és érdekelt, a Bp. 221., 222. §§. szerint nem akadálya a megesketésnek, a perorvoslat indokolásában érvényesített az a kifogás pedig, hogy a tanú vallomása ingatag és ellenmondó, nem felel meg az eljárás adatainak. (C. 1908 október 21. 6908. sz.) Bp. 227. §. ut. bek. 86/a. A hatósági orvos működési dija. Pécsi T.i Minthogy a kir. belügyminiszternek a kir. igazságügyminiszterrel egyetértőleg 137.000/1902. szám alatt a rendőri nyomozás során felmerült bűnügyi költségek mikénti fedezése tárgyában kiadott rendelete 12. §-a kifejezetten megállapítja azt, hogy a városi orvos, mint a jelen esetben a kérvényező is. a rendőri hatóság felhivására szaktudományához tartozó ügyekben külön szakf'rtői dij nélkül köteles vizsgálatot teljesíteni és véleményt adni, s e rendelet hivatkozott szakasza különbséget a tekintetben nem tesz, hogy az adott vélemény' Írásbeli, vagy szóbeli volt-e; minthogy továbbá ezen rendelet 14. §-a kifejezetten azt határozza meg, hogy az állami, vármegyei, városi, illetve körorvosi szolgálatban nem álló szakértőknek van igényük. — az 1874. évi 7G26. számú rendeletben, illetve annak 9. §-ban megjelölt szakértői dijakra: ezek alapján a kir. Ítélőtábla megállapítja, hogy a jelen esetben kérvényezőnek, mint városi orvosnak a hivatkozott rendelet 12. §-a értelmében a nyomozás során adott Írásbeli véleményeért külön működési, szakértői dijra igénye nincs, miért a felfolyamodásnak helyt adva, az elsőbiróság neheztelt végzését megváltoztatta. (1905. nov. 20. 1951. sz.)