Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 49. §. hogy ez a lemondás a felhívott szakasz 4. bekezdésének rendelkezéséhez képest nem vonható vissza; figyelemmel e mellett arra, hogy a sértett fél a 10. naplószám alatt fekvő jegyzőkönyv tartalmával igazoltan, kifejezetten kijelentette, miszerint a terhelt megbüntetését nem kérelmezi, mely kijelentése a magánvádlói jogról való lemondással egyértelmű: mindezeknél fogva a sértettet a fennforgó esetben perorvoslati jog már meg nem illetvén, felfolyamodását a B. P. 380. §-ának utolsó bekezdése értelmében a felfolyamodás esetén is megfelelően alkalmazandó 389. §. szerint visszautasítani kellett. (Guria 9770. sz. 1902 november 29.) 47. Sértett kijelentése, hogy vádlott megbüntetését nem kívánja, a magánvádról való lemondásnak tekintendő. C: Tekintve, hogy a Bp. 49. §-a szerint a magánvádló jogai megszűnnek lemondással és a magánvádról való lemondás nem vonható vissza; tekintve, hogy sértettnek az a nyilatkozata, hogy F. A. megbüntetését nem kívánja, a magánvádlói jogokról való lemondást foglalja magában; sértettre nézve tehát már ennek folytán sem forognak fenn a Bp. 42. §-ának 4. bek.-ben felsorolt ama körülmények, melyek miatt ő mint sértett a vádképviselet átvállalásának kérdésében egyáltalán felszólítható lett volna; ennélfogva a bírói eljárás törvényszerű vád nélkül (Bp. 384. §. 11. p.) folytattatott annak daczára, hogy a Bp. 1. §-a szerint meghatározott kizáró ok forgott fenn, mert az ügyészség vádelejtése után pótmagánvádlónak fellépő sértett vádját az eljárás folytatására törvényszerű alapnak elfogadni nem lehetett volna. (1904 május 26. 4859. sz.) 48. A magánvádlói jogot nem szünteti meg az, ha sértett a bíróságon kivül elégtételt vesz. C: Minden jogi alapot nélkülöz az a panasz, hogy a főmagánvádló vádlói jogosultságát elveszítette volna az által, hogy az őt ért sértés miatt a bíróságon kivül elégtételt vett magának az által, hogy a vádlottat tettleg bántalmazta, mert bár az önkényes megtorlás valamely bűncselekménynek a törvény szerint megengedve nincsen, eme jogtalan cselekmény elkövetését azonban nem köti ahhoz a követelményhez, hogy a vádló a sértés megtorlását birói uton is ne szorgalmazhassa; különben, hogy a magánvádról mikor tekintendő valaki lemondottnak, azt a Bp. 49. §-a határozza meg, ott pedig a panaszban felhozott tény megemlítve nincsen. (1907 máj. 1. 4292. sz.) 49. A pótmagánvádló a kir. Ítélőtábla előtt tartandó főtárgya-