Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 47—49. §. változik. Az esküdtbiróságnak az ügyész indítványa tárgyában hozott közbenszóló végzése s a vád képviseletében akkor még eljáró ügyésznek ezen határozatban való megnyugvása az ügyész által elejtett vád képviseletét ennek utána átvállaló pótmagánvádlóval szemben is joghatályom. (908. február 13. 1108. sz.) Bp. 47. §. 43. Az ügyvéd részére adott általános meghatalmazás a magánvád képviseletére is jogosit. C. (Je. é. 149.): Az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874. évi XXXIV. t.-cz. 61., 62. §-ai szerint az ügyvédnek adandó meghatalmazás a magánvádló képviseletére és a magánvád emelésére is jogosit és e jogosultság kimutatása erre vonatkozó különös meghatalmazás nem kívántatik. (Je. 1904 nov. 23. 9571. sz.) Lásd még a Btk. 113. §-nál. Bp. 49. §. 44. Vádvisszavonás hatálya a többi részesre. Ha magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt többen vádoltatnak: a magáninditványnak a vádlottak egyikére nézve történt visszavonása csak akkor eredményezi az eljárásnak megszüntetését a többiek ellen is, ha valamennyi a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésénél mint tettes vagy részes működik közre, de az indítvány visszavonásának arra nézve nincs hatálya, akit különálló bűncselekmény terhel. (G. Je. 1903. ápr. 23. 3599. sz.) 45. Pótmagánvádló elmaradása nem vádvisszavonás. A E. P. 409., 412. és 419. §-ai határozottan rendelkeznek arról, hogy a felebbviteli főtárgyalás kinek a jelenlétében tartandó meg, arról azonban, hogy annak megtartásához a pótmagánvádló jelenléte szükséges, a B. P.-nak sem az idézett, sem más szakaszai rendelkezést nem tartalmaznak s minthogy a pótmagánvádló a magánvádlóval nem azonos perbeli személy, a B. P. 49. §-a szerinti figyelmeztetéssel nem is idézhető. (Guria 586. sz. 1902 április 3.) (Lásd alább a marosvásárhelyi tábla 6. sz. döntvényét.) 46. Vádvisszavonás nem vonható vissza. Tekintettel arra, hogy a magánvádlónak jogai a B. P. 49. §-ának 1. bekezdése szerint lemondásával megszűnnek; tekintve,