Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

28 Bp. 42. §. bálytalanul járt el, midőn a kir. tsz. ítéletének vádlottak felmentéséről rendelkező részét felebbezettnek nem tekintette s érintetlenül hagyta, ahelyett, hogy ezt a részt a közvádló felebbezésének visszavonása következtében pótmagánvádlóvá lett sértett feleknek felebbezésére érdemileg megvizsgálta volna, a mire nézve akadályul az sem szolgálhatott, hogy a sértett felek, kik a közvádló felebbezésének visszavonásáról a Bp. 42. §. rendelkezése ellenére nem is értesíttettek, a fölebbviteli tárgyaláson meg nem jelentek, mert arra a Bp. 409., 412. §§-ai szerint nem kötelesek. 1903 jun. 13. 5103.) 39. Ha az ügyész a súlyosabb minősítés miatt (165. |.) emelt vádját elejti s enyhébb minősítés miatt (tettleges becsületsértés) emel vádat, a súlyosabb minősítést sértett, mint pótmagánvádló, fenntarthatja. (C. 1907 febr. 12. 1416. sz.) 40. Közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozóan elkövetett és hivatalból, de csak felhatalmazás alapján üldözhető rágalmazás miatt indított bűnvádi ügyben a vádnak a kir. ügyész által történt elejtése esetében a Bp. 42. §-ban a sértett fél részére biztosított jogokat sem a sértett közhivatalnok, sem ennek felettes hatósága nem veheti igénybe. (C. Je. 1906 nov. 28. 10501. sz.) 41. Pótmagánvádlói jogosultságot nem kell előzetesen kifejezetten föntartani. C: A táblának az az érvelése, hogy miután sértett a törvényszék Ítéletének kihirdetésekor nem tartotta fenn azt a jogot, hogy az ügyész által bejelentett felebbezésnek, a főügyész által való visszavonása esetén maga mint pótmagánvádló érvényesíthesse felebbezési jogát, a későbbi felhívásra beadott felebbezése mint elkésett visszautasítandó, merőben téves, mivel a B. P. ily feltételes perorvoslati bejelentést nem ismervén, annak elmulasztása nem járhat jogvesztéssel; minthogy az alsófoku bíróság a semmiségi panaszt csak a B. P. 432. §-ában meghatározott esetben utasíthatja vissza, jelen esetben azonban ama feltételek egyike sem forog fenn, mert a fentebbiek szerint arra jogosított személy kellő időben a tábla ítélete ellen, tehát megengedetten használta s a semmiségi okot is megjelölte; ennélfogva a tábla visszautasító végzését megsemmisíteni s a semmiségi panaszt elfogadni kellett . . . (1908 december 29-én, 8511. sz.)