Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

166 Bp. 384. §. vizsgálóbíróhoz egy kérvényt adott be, amelyben kijelenti, hogy óvatosságból a vád képviseletét átveszi s kéri az összes iratokat a főtárgyalási elnökhöz áttenni. Vizsgálat elrendelése iránt indítványt nem terjeszt elő, mert nézete szerint a törvényszék fent közölt közbenszóló határozatával az eljárást B. P. ellen súlyos testi sértés vétsége miatt már megindította. A vizsgálóbíró a kérelemhez kénest az összes iratokat érdemleges intézkedés nélkül a főtárgyalási elnökhöz tette át. aki a főtárgyalásra határnapot tűzött s arra B. P.-t is vádlottként idézte. A főtárgyaláson az ügyész kiemelte, hogy a főtárgyalási elnök B. P.-t a törvény megsértésével idézte vádlottként, mert B. P. ellen birói eljárás nincsen, de ilyen eljárásnak helye sincs, hiszen az ügyészség a nyomozást megszüntette, a sértett pedig vizsgálat elrendelése iránt indítványt nem terjesztett elő. (Bp. 103. §. 3. b) P-, 104. §.) A törvényszék erre következőleg határozott: „A törvényszék a viszonvádat ilíetőleg is elrendeli a főtárgyaiásnak ezúttal leendő megtartását, mert a Bp. rendelkezése szerint az összefüggő ügyek lehetőleg egyesitendők és együttes ítélettel döntendők el és mert a Bp. XV. fejezetében szabályozott eljárás a járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyek elintézésénél nem kívántatik meg. Ezt az álláspontot a tábla is helyeselte s véleményét a következőleg okolta meg: .,minthogy a viszonvád tárgyát a járásbirósági hatáskörbe tartozó súlyos testi sértés vétsége képezi, a járásbíróság előtt való eljárásban pedig vádirat benyújtásának helye nincsen . . ." G. A főügyész felfolyamodása elutasittatik, mert a panasz indoka, hogy az Ítélet nem törvénves és nem megfelelő vád alapján hozatott, nem felel meg a tényállásnak, mert P. L. a két ízben tartott főtárgyaláson és Írásbeli beadványban tények felsorolásával vádat emelt B. P. ellen, a főügyész által panaszolt sérelem pedig nem is a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja, hanem a Bp. 384. §-a 11. pontjának felhívásával lett volna felsorolandó. Ami meg azt illeti, hogy a B. P. ellen felmerült vád alapján vizsgálat nem volt tartva s a pótmagánvádló vádirat beadására nem utasíttatott; a sértett a főtárgyaláskor felhozta, hogy B. P. által súlyosan megsebesíttetvén, ő viszont megtorlásból sebesítette meg B. P.-t. P. L. tehát kellő helyen és időben emelve vádat s azzal el nem késve, vádirat beadása pedig kötelező ez esetben nem lévén, a törvényszék annak elintézésére a B. P. 23. §-a értelmében illetékessé vált. Jelen esetben az ügyészségnek kötelessége lett volna a hozzá intézett felhívásra nyilatkozni a vádképviselet átvételére nézve, de kitérése az érdemleges nyilatkozat elől s az által, hogy időközben teljesített nyomozást megszüntette, a sértettnek