Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 384. §. 159 által tényleg végrehajtott bűncselekményre vonatkozhatik; tekintve, hogy a halált okozott súlyos testi sértés bűntettére való felbujtásra az esküdtekhez kérdés nem is intéztetett, — viszont azonban két külön kérdés tétetett fel az iránt, hogy L. Mihály vádlott a tetteseket rábirta-e arra, hogy sértetten egy előre meghatározott gyógyíartamu sérüléseket okozzanak, ami a Btk. 69. §. 1. pontjában körülirt bünrészesség jogi fogalmával sem egyeztethető össze, eltekintve attól, hogy ily bűncselekmény el sem követtetett, az esküdtbíróság Ítélete érthetetlenné vált akkor, amikor a vádlott a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében, mint felbujtó mondatott ki bűnösnek (1908. évi január hó 7-én, 77.) s) Az esküdtbíróság vádlottat bűnösnek mondotta ki annak daczára, hogy az esküdtek a hozzájuk intézett 9-ik külön kérdésre 7-nél több „nem"-mel válaszoltak. A 9-ik külön kérdés ekként van feltéve: „Ny. János azért nem volt-e jogos védelemben, mert annak határát félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodottságból áthágta? Igen, vagy nem?", a kérdésnek oly értelemben való szövegezése az esküdteket méltán tévedésbe ejthette, s ez okozta az ellentétet, hogy azt előbb 7-nél több ,:igen"-nel, majd 7-nél több „nem"-mel intézték el. Midőn azonban erre a kérdésre az esküdtek hétnél több „nem"-mel feleltek, nem állapitható meg kétségen kivül, hogy mit akartak határozni (1908. évi január 15. 322.) t) Az esküdtbíróság, mintho^v az esküdtek a hozzájuk intézett főkérdésre: ,.Bünös-e vádlott abban, hogy (S.-et) a fejére mért dorongütés által szándékosan, de előre meg nem fontolt szándékból megölte? Igen, vagy nem?" hétnél több „igen"-nel válaszoltak, bűnösnek mondta ki a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében s ezért a Btk. 279. és 289. §§-ai alapján, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával nyolcz évi börtönbüntetésre és öt évi hivatalvesztésre Ítélte. Minthogy azonban a Bp. 355. §-ának 2. bekezdése szerint az esküdtekhez intézett főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett a megkülönböztetésre alkalmas ténybeli körülményeknek s a vád szerint alkalmazandó törvényben meghatározott alkotó elemeknek felsorolásával irandó körül; minthogy az esküdtekhez intézett főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett nincsen ennek megfelelően körülírva s abból különösen az ismert sértett neve is hiányzik; minthogy továbbá az esküdtbíróság a vádlottat a Btk. 279. §-a alapján, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával nyolcz évi börtönre, mint főbüntetésre ítélte a Btk. 92. §. szerint azonban fegyház helyett börtön csak az esetben szabható ki, ha a fegyházbüntetés legkisebb mértéke, a két év is tulszigoru volna s ez esetben a kimért börtön időtartama két évnél csak kevesebb lehet. (1908 február 25-én, 1487. sz.)