Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

160 Bp. m. |. u) Amint a bűncselekményt (Btk. 306. §. \. tétel) tárgyazó két főkérdés szögezve van, a tettet megalkotó történeti események egész lefolyásában M. József és M. Zsigmond tettestársak voltak. Az esküdtbíróság mégis a jogos védelem tekintetében csupán M. Zsigmondra nézve intézett kéraést az esküdtekhez. Ámde az ide vonatkozó mellékkérdésnek igenleges eldöntésével éppen az állapíttatott meg, hogv M. Zsigmond azért volt jogos védelemben, mert az ő cselekménye a M. József személye ellen intézett jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükséges volt. Minthogy a fökérdések szerint a két vádlottnak közreműködése közös és együttes volt és önálló cselekmény nincs a M. József terhére körülírva, az anyagi jog, jelesen a Btk. 79. §-ában foglalt rendelkezéshez képest az következik, hogy ha M. Zsigmond javára a jogos védelem megállapittatott, ugy az a M. József javára is fennforog, mert M. Zsigmond éppen azért cselekedett a jogos védelem állapotában, mivel ez a cselekedet a M. József személyen ellen intézett támadásnak elhárítására szükséges volt. S minthogy ezeknél fogva az esküdtbíróság ítéletének az a rendelkezése, mely szerint M. Zsigmond másodrendű vádlott javára a jogos védelmet megállapította s ennek alapján a vád alól felmentette, ellenben M. József elsőrendű vádlottat elítélte, érthetetlen (1908 február 27-én, 1569. sz.) v) Az elsőfokú bíróság a v.-akat a Btk. 301. §-ába ütköző, a 308. §-nak 2. tétele szerint minősülő, de a Btk 92. §-ának alkalmazása folytán, a Btk. 20. §-ának 2. bekezdése 2. tétele szerint minősített halált okozó testi sértés vétségében mondotta ki bűnösöknek s azért őket a Btk. 308. §-a 2. tétele alapján, de a Btk. 92. §-ának alkalmazásával személyenként négy hónapi fogházra és behajthatatlanság esetén kettő napi fogházra átváltoztatandó 40 korona pénzbüntetésre ítélte el. A tábla pedig vádlottak szabadságvesztés-büntetését a Btk. 92. §-a alkalmazásának mellőzésével, egyenként egy évi börtönben szabta ki, a pénzbüntetések tekintetében az elsőbirói Ítéletet helyben-, egyebekben pedig érintetlenül hagyta. Ezek szerint nem érintette azt, hogy vádlottak cselekménye vétségnek minősíttetett s helybenhagyta, hogy a reájuk mellékbüntetésként kiszabott 40—40 korona pénzbüntetés behajthatatlanság esetén 2—2 napi fogházra változtatandó át. Minthogy azonban a börtönbüntetés a Btk. 20. §. 2. bekezdésének 1. tétele szerint kizárólag bűntettekre alkalmazható, viszont a mellékbüntetésként megállapított pénzbüntetés a Btk. 53. §-ának 2. bekezdése értelmében arra a szabadságvesztés-büntetésre változtatandó át, melyre a bűnös a pénzbüntetésen felül Ítéltetett és minthogy ebben az irányban a tábla Ítélete felvilágosítást nem ad, a tábla ítéletének rendelkező részéből meg nem érthető, hogy a főbüntetésként egyenként egy évi börtönbüntetésre elitélt vádlottak