Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 384. §. 153 sem pedig a jogos védelem határainak nem büntethető túlhágásá­val követ'e el, a vádlottat a Btk. 279. §-ában meghatározott és ezen szakasz szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondotta ki. A kir. törvényszék mint esküdtbiróság az ítélet indokolásában a büntetés kiszabásának megokolásánál azon­ban a vádlott védekezésének elfogadásával azokat a tényeket álla­pította meg, hogy K. J. M. már a falu mellett kint a temedben megtámadta a vádlottat, hogy adjon neki pénzt, továbbá hogy mikor a F.-féle majorhoz értek és K. J. M.-*ól elbúcsúzott, ez há­tulról vádlottra ugrott és az annál levő puskát megragadta és el akarta venni, vádlott pedig hogy a puskának tőle való elvételét megakadályozza, azt szin'én megfogta és a sértett kezéből kivenni igyekezett s ezen dulakodás közben történt, hogy a vádlott K. J. M.-t meglőtte, s hogy amikor a vádlott a puskát a sértett kezéből kirántotta, a sértett zsebkését ránot'a elő és azzal támadta a vád­lottat, aki ekkor a puskát csövénél fogva, azzal fejbe ütötte az őt nyitott bicskával megtámadó sértettet, ezek a tények pedig a Btk. 79. §-ában meghatározott, a beszámithatóságot kizáró jogos véde­lem összes alkotó elemeit kimerítik. A kir. törvényszék mint es­küdtbiróság, továbbá való tényként még azt is megállapította, hogy vádlottat a sértett megtámadta és a vádlott ezen megtáma­dása következtében keletkezett dulakodás közben és hevében kö­vette el a terhére rótt bűncselekményt, ezen ténymegállapítás sze­rint pedig a cselekmény a Btk. 281. §-ának első, esetleg második bekezdésének minősítése alá esnék. Minthogy pedig a Bp. 358. §-a szerint a beszámithatóságot kizáró okok — és a Bp. 359. §-a sze­rint azon okok megállapítása, amelyek a büntethetőséget megszün­tetik, vagy súlyosabb, illetőleg enyhébb büntetési tételnek alkal­mazását vonják maguk után, — az esküdtek hatáskörébe tartoz­nak; — min' hogy az esküdtbiróságot a Bp. 374. §-a utolsó előtti bekezdésének rendelkezése a büntetés kiszabásánál annyiban kor­látozza, hogy a minősítő, illetőleg enyhítő és súlyosító okokat csak az esküdtek határozatával összhangzásban alkalmazhatja; — a Bp. 375. §-a szerint pedig az Ítélet indokolásának az esküdlek ré­széről eldöntött kérdésekben azok határozatának tartalmára kell vényszék mint esküdtbiróság ítéletének indokolása az esküdtek határozatával és az ítélet rendelkező részével ellenmondásban van és igy a Bp. 384. §-ának 10-ik pontjában megha'ározott semmi­ségi ok forog fenn, amely a most idézett szakasz szerint mindig hivatalból is figyelembe veendő: ezeknél fogva a kir. ügyész által használt semmiségi panasznak, amennyiben az a Bp. 384. §-ának 10-ik pontjára alapíttatott, helyet adni és a kir. 'örvényszéknek mint eskücítbiróságnak Ítéletét az abban meghatározott semmiségi okból a rendelkező részhez képest megsemmípi'eni és a kir. tör­vényszéket mint esküdtbiróságot a fennebb kifejtetteknek figye­0

Next

/
Oldalképek
Tartalom