Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)
Bp. 384. §. 153 sem pedig a jogos védelem határainak nem büntethető túlhágásával követ'e el, a vádlottat a Btk. 279. §-ában meghatározott és ezen szakasz szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondotta ki. A kir. törvényszék mint esküdtbiróság az ítélet indokolásában a büntetés kiszabásának megokolásánál azonban a vádlott védekezésének elfogadásával azokat a tényeket állapította meg, hogy K. J. M. már a falu mellett kint a temedben megtámadta a vádlottat, hogy adjon neki pénzt, továbbá hogy mikor a F.-féle majorhoz értek és K. J. M.-*ól elbúcsúzott, ez hátulról vádlottra ugrott és az annál levő puskát megragadta és el akarta venni, vádlott pedig hogy a puskának tőle való elvételét megakadályozza, azt szin'én megfogta és a sértett kezéből kivenni igyekezett s ezen dulakodás közben történt, hogy a vádlott K. J. M.-t meglőtte, s hogy amikor a vádlott a puskát a sértett kezéből kirántotta, a sértett zsebkését ránot'a elő és azzal támadta a vádlottat, aki ekkor a puskát csövénél fogva, azzal fejbe ütötte az őt nyitott bicskával megtámadó sértettet, ezek a tények pedig a Btk. 79. §-ában meghatározott, a beszámithatóságot kizáró jogos védelem összes alkotó elemeit kimerítik. A kir. törvényszék mint esküdtbiróság, továbbá való tényként még azt is megállapította, hogy vádlottat a sértett megtámadta és a vádlott ezen megtámadása következtében keletkezett dulakodás közben és hevében követte el a terhére rótt bűncselekményt, ezen ténymegállapítás szerint pedig a cselekmény a Btk. 281. §-ának első, esetleg második bekezdésének minősítése alá esnék. Minthogy pedig a Bp. 358. §-a szerint a beszámithatóságot kizáró okok — és a Bp. 359. §-a szerint azon okok megállapítása, amelyek a büntethetőséget megszüntetik, vagy súlyosabb, illetőleg enyhébb büntetési tételnek alkalmazását vonják maguk után, — az esküdtek hatáskörébe tartoznak; — min' hogy az esküdtbiróságot a Bp. 374. §-a utolsó előtti bekezdésének rendelkezése a büntetés kiszabásánál annyiban korlátozza, hogy a minősítő, illetőleg enyhítő és súlyosító okokat csak az esküdtek határozatával összhangzásban alkalmazhatja; — a Bp. 375. §-a szerint pedig az Ítélet indokolásának az esküdlek részéről eldöntött kérdésekben azok határozatának tartalmára kell vényszék mint esküdtbiróság ítéletének indokolása az esküdtek határozatával és az ítélet rendelkező részével ellenmondásban van és igy a Bp. 384. §-ának 10-ik pontjában megha'ározott semmiségi ok forog fenn, amely a most idézett szakasz szerint mindig hivatalból is figyelembe veendő: ezeknél fogva a kir. ügyész által használt semmiségi panasznak, amennyiben az a Bp. 384. §-ának 10-ik pontjára alapíttatott, helyet adni és a kir. 'örvényszéknek mint eskücítbiróságnak Ítéletét az abban meghatározott semmiségi okból a rendelkező részhez képest megsemmípi'eni és a kir. törvényszéket mint esküdtbiróságot a fennebb kifejtetteknek figye0