Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

152 Bp. 384. §. 207/1). A bizonyítás indítványozott kiegészítésének el nem rendelése okából használt semmiségi panasz esetén a Curia felülvizsgálja azt, hogy az ajánlott bizonyítás lényeges körülményre vonatkozott-e? Vádlott a Bp. 584. §. 9., a 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt — és pedig az elsőt azért, mert az általa L. A. kihallgatásával indítványozott kiegészítést a kir. ítélőtábla el nem rendelte. Azonban a kir. ítélőtábla a kiegészítést az ügy álláfának megfelelő indokokból nem rendelte el, mert abból a bizonyítani kivánt körülményből, hogy a vádlott a sértett fél számára L. A.-val 10 koronát tétetett levélboritékba s a tanú azt a sértett fél nevére czimezte, nem vonható következtetés arra az ügydönlö körülményre, hogy azután azt a levelet, mint azt a vádlott állítja, a vádlott valóban elvitte a sértetthez s annak azt át is adta s illetve, hogy a sértett fél azt a tiz koronát valóban megkapta. A vonatkozó határozat tehát a védelem érdekét nem sértette. (C. 1908 márcz. 31. 2447.) Bp. 384. §. 10. p. 207/c. Esküdtbirősági ítélet és főtárgyalás megsemmisíttetett a Bp. 384. §-ának 10. pontjában megjelölt s az idézett szakasz utolsó és a Bp. 427. §-ának első bekezdése alapján, hivatalból figyelembe vett semmiségi okból, mikor vádlottakat az ítélet rendelkező része egyrendbeli gyilkosságnak és egyrendbeli gyilkossági kísérletének bűntettében mondja ki bűnösnek, az ítélet indokaiban pedig a büntetés kiszabásánál, mint a Bp. 437. §-ának első bekezdése értelmében a kir. Curiára nézve is kötelező tény, ittas állapotuk vétetett enyhítő körülményül figyelembe; ez ugyanis a rendelkező rész és az indokolás közt oly lényeges jogi ellentmondást foglal magában, mely az ítélet és megelőző eljárás megnyugvással elfogadható voltát megszünteti. (C. 1910 márcz. 9. 1632/1910. sz. a. II. Bt.) 207/d. A bíróság enyhítő körülmények gyanánt nem állapithat meg oly tényeket, melyek mint minősitő vagy beszámítást kizáró okok az esküdtszék hatáskörébe vannak utalva, és az esküdtek határozatával döntendők el. A kir. törvényszék mint esküd'bíróság az ítélet rendelkező része szerint az esküdteknek a hozzájuk intézett 1., 2. és 3. sz. a. kérdésekre hozott azon határozatához képest, hogy R. J. vádlott K. J. M.-t a bűnjel1 képező vad ászpuskával lövés és a fejére mért ütések által szándékosan, de nem előre megfontolt szándékból megölte és hogy a vádlott ezen cselekményét nem jogos védelemben,