Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

136 Bp. 384. §. A kir. ítélőtábla ítélete ellen közvádló kir. főügyész a Bp. 384. §-ának negyedik pontja alapján azért: „mert a bíróság hatásköret túllépte", annak az ítéletnek az első fokban eljárt kir. törvényszéknél történt kihirdetésekor, a vádlott pedig azért jelentett be, a Bp. 385. §-ának 1. e) pontja alapján semmiségi panaszt, „mert a bűncselekmény elkövetésekor olyan ittas volt, hogy a cselekmény neki be nem számitható." Közvádló semmiségi panaszát a 107—904. sz. a. beadott indokolásban is. Minthogy ebben a bűnvádi ügyben vádlott ellen a Btk. 301. §-ában meghatározott és a kir. törvényszék hatáskörébe utalt súlyos testi sértés büntette miatt emeltetett a vád, a kir. törvényszék a vádlottat e bűntett miatt ítélte el és i'.élete a vádlott terhére egyáltalában, tehát a cselekmény minősítés tekintetében sem támadtatott meg perorvoslattal, és minthogy a vádrendszer elvei é& a büntető perrendtartásnak ezen alapuló rendelkezései elvileg kizárják annak megengedhetőségét, hogy egyedül a vádlott érdekében használt per orvoslattal megtámadott első bírósági ítélet bármi irányban a vádlott terhére felülvizsgálat tárgyává tétessék, e nélkül pedig, vagyis ebben az esetben a vád alapjává tett cselekménynek a vádlott terhére a vád'ól eltérő, abba bele nem foglalt alkatelem az ölési szándék bevonásával való súlyosabb minősítése nélkül a birói hatáskör megsértésének megállapításáról szó sem lehet; és minthogy a törvény rendelkezéseinek helyes értelmezéséből okszerűen következik, hogy a birói hatáskör megsértése mint hivatalból észlelendő semmiségi ok csakis a bűnvádi eljárás alapját képező vád és az esetleg használt perorvoslatok szem előtt tartásával állapitható meg; ezeknél fogva, miután az elsőfokú bíróságnak a vád tárgyává tett cselekmény felett törvényszerű hatáskörében hozott ítélete a vádlott terhére perorvoslattal meg nem támadtatott, a kir. főügyész semmiségi panasza mint alaptalan elutasítandó volt. (G. 1904. június 30. — 6050. sz.) 189/b. Arra nézve, hogy sulyosabb-e a másodfokú minősités, nem a kiszabott büntetés, hanem a minősítésnek megfelelő büntetési tétel az irányadó. Minthogy az dsőfokban eljárt kir. járásbíróság a vád alapjául szolgáló tettet a Btk. 421. §-a alá eső ingatlan vagyon rongálása vétségének minősítette, amelyre annak bünte'ési tétele szerint három hónapig terjedhető fogház, valamint négyszáz koronáig terjedhető pénzbüntetés van megállapítva, minthogy a kir. járásbíróságnak elsőfokú Ítélete ellen egyedül a vádlott a bűnösség megállapítása miatt élt felebbezéssel s a kir. törvényszék csak a felebbezés keretében volt hivatva az elsőfokú Ítéletnek a felülvizsgálatára; minthogy ennek ellenére a kir. törvényszék a kir. járásbiró-