Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 374., 376., 378. §. ama, a rendelkező részben megállapított bűncselekménynél súlyosabb minősítés alá eső bűncselekmény ismérveit tünteti fel, ennélfogva az esküdtbíróság ítéletét a rendelkező rész értelmében meg kellelt semmisíteni és az esküdtbiróságot uj ítélet hozására kellett utasítani. (G. 1908 január 14. 296. sz.) Bp. 376. §. 172. Esküdtbíróság^ főtárgyalás félbeszakítása nem semmisógi ok, ha vádlott érdekében történt. Habár a B. P. 376. §-ának első bekezdése szerint az esküdtbircsági tárgyalás csak addig szakitható félbe, amíg az esküdtek tanácskozás végett vissza nem vonultak, de minthogy a vádlottnak az 1903 november 9-én tartott főtárgyalásnál volt védője a főtárgya lásról eltávozott s így éppen a vádlott érdekében vált uj védő rendelése szükségessé, ennélfogva az által, hogy a főtárgyalást a bíróság uj védő választása vagy kinevezése idejéig félbeszakítani kénytelen volt, az esküdtbíróság nem követett el a B. P. 384. §-ának 9. pontjába ütköző szabálytalanságot, sőt a B. P. 302. §-ának 4. bekezdése rendelkezésének megfelelőleg járt el. (Guria 1212. sz. 1904 február 10.) Bp. 378. §. 173. (C. 84. döntv.): Ha az elsőfokú bíróságnál vagy a kir. törvényszéknél, mint felebbviteli bíróságnál bejelentett semmiségi panaszt ugyanaz a bíróság visszautasítja, a visszautasító végzés ellen használt felfolyamodás felülvizsgálata a kir. Curia hatáskörébe tartozik. Indokok: A bűnvádi perrendtartás 426. §-a szerint semmiségi panasznak, bármely alsófoku bíróság ítélete ellen egyedül a kir. Guriához van helye. Már ebből az általános rendelkezésből következik, hogy valahányszor vitássá válik az, miként a fenforgó jogesetben semmiségi panasznak egyáltalában van-e helye, illetőleg a semmiségi panasz a törvénynek megfelelően használtatott-e, e kérdés eldöntésére csak a kir. Guria lehet hivatva. Az ellenkezőnek elfogadása a semmiségi panasz sorsára nézve a rendszeres és egyöntetű döntést teljesen kizárná. A Bp. 425. §-nak 2. bek.-ben meghatározott esetben ugyanis a kir. T.-nak másodf. ítéletét a kir. tsz. hirdeti ki a vádlottnak, avagy közli a vádlottal, ha a felebbviteli főtárgyaláson sem ő, sem a védője jelen nem volt és a 432. §. első bek. szerint ugyancsak a kir. tsz. utasítja vissza a felek valamelyike által nála bejelen-