Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 359. §. 109 szoknak azt a részét, mely a Bp. 385. §-nak második pontjára van alapítva, a kir. Guria alaposnak ismerte fel. Az esküdtbíróság ugyanis a vádlott szabadságvesztés büntetését a Btk. 280-ik §-a alapján életfogytig tartó fegyházba szabta ki, mely törvényhely a szándékos emberölés bűntettére a Btk. 279. §-ában megállapított büntetésénél súlyosabb büntetési tételt állapit meg; tette pedig ezt a nélkül, hogy a súlyosabb büntetési tétel alkalmazását maga után vonó, a Btk. 280. §-ában felsorolt okok valamelyikének — ebben az esetben annak a körülménynek, hogy vádlott a szándékos emberölést több emberen követte el, — fennforgása iránt az esküdtek csak meg is kérdeztettek volna, holott az ilyen kérdés eldöntése a Bp. 359. §-a által, — melynek rendelkezését a 368. és 374. §-ok is támogatják, — egyenesen az esküdteknek tartatott fenn. Mivel pedig azok a tények, melyeket az esküdtek valóknak elfogadtak vádlott ellen, a szándékos emberölés bűntettének kétszeri elkövetését, tehát nem bűntettnek halmazatát állapítják meg, vádlott szabadságvesztés büntetése a Btk. 279., 96., 99. és 100. §-ai alapján volt volna megállapítandó és a törvény 100. §-a értelmében a 15 évi fegyházat tul nem haladhatta, ezeknél fogva az esküdtbíróság a vádlott büntetésének kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételt és a törvényben vont határt nem tartotta meg, Ítéletének erre vonatkozó részét tehát a Bp. 385. §-ának második pontja alá eső semmiségi okból a rendelkező részhez képest megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. (C. 1904 szeptember 22. 7830.) 150/c. Szándékos emberölés büntette miatt emelt vád esetében az erős felindulásra csak akkor kell kérdést feltenni, ha a védő az erős felindulás fenforgására alapul szolgáló tényeket megjelölte; vagy ilyenek a vádlott védekezésében foglaltatnak. A kir. törvényszéknek, mint esküdtbiróságnak ítélete o-llen a vádlott és a védője semmiségi panaszt jelentett be a Bp. 384. §. 9., a 427. §. 4. és a 385. §. 16. és 3. pontja alapján azért, mert a védő által indítványozott kérdésnek feltétele megtagadtatott, mert a cselekmény eltérően minősíttetett és mert a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott. Ez a semmiségi panasz, mint minden irányban alaptalan, a Bp. 437. §-ának negyedik bekezdéséhez képest, el volt utasítandó, és pedig: a) a Bp. 384. §. 9. és a 427. §. 4. pontjára alapított része azért: mert a védő az érvényesíteni kívánt, erős felindulás fennforgásának megállapítására alapul szolgáló tényeket meg nem jelölte s ilyenek a vádlott védekezésében sem foglaltatnak, mihez képest az esküdtbíróság az erre vonatkozó kérdésnek feltételét a Bp. §-ának második bekezdése és 361. §-ának rendelkezéséhez képest, helyesen mellőzte s e határo-