Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 355. § 99 kel „öntudatos, beszámítható állapotban" — megfelelően felvétettek; — tekintve, hogy a tárgyalás és bizonyítási eljárás adatainak figyelembe vételével az esküdtek nem lehe'tek tévedésben arra nézve, hogy a beszámithatóságot kizáró okul a védelem vádlottnak nagyfokú ittas állapotát kivánta érvényesíteni; — tekintve ezenfelül, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv adatai szerint az elnök megadta az esküdteknek a megfelelő útmutatást és magyarázatot, valamint fejtegetéseinek körébe belevonta a btkvnek 76. §-ban foglalt rendelkezést is, alaptalan az a panasz is, mintha az esküdtek elé terjesztett kérdés nehezen érthető és annak lényegére nézve azok kellően felvilágosítva nem lettek volna, így tehát a minden irányban alaptalan semmiségi panasz a Bp. 437. §-nak 4-ik bekezdése értelmében elutasítandó volt. (G. 1900 augusztus 25. — 8529. sz.) 147/f. Rablásnál egyik lényeges tényálladéki elem az „idegen ingó dolog"; az esküdtekhez intézett kérdésbe tehát fel kell venni azt, hogy a tettes által elvett dolog reá nézve idegen ingó dolog volt-e? A vád tárgya a Btk. 344. §-ába ütköző rablás büntette, amelyet a törvényben foglalt meghatározás szerint az követ el, aki idegen ingó dolgot, annak birtokosától vagy birlalójától ez vagy más jelenlevő ellen alkalmazott erőszakkal vagy fenyegetéssel azon czélból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ezek szerint a Btk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettének egyik lényeges tényálladéki ismérve, hogy a birtokosától vagy birlalójától a fentebbi módon és czélból elvett ingó dolog a tettesre nézve idegen legyen. Rablás büntette miatt emelt vád esetében tehát a Btk. megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett szükséges annak a megállapítása is, hogy a tettes által elvett ingó dolog reá nézve idegen volt-e, vagy sem? Ez a kérdés pedig a jelen esetben eldöntetlenül maradt, mert az esküdtbíróság — figyelmen kívül hagyva a Bp. 355. §-ának második bekezdését — a törvényben meghatározott fentebbi alkotó elemet az esküdtekhez intézett főkérdésbe nem foglalta bele. Tekintettel tehát J. J. vádlott védője részéről a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján használt semmiségi panaszokra, az esküdtbíróság ítéletét az azt megelőző főtárgyalással együtt a Bp. 437. §-ának ötödik bekezdése értelmében meg kellett semmisíteni s az esküdtbiróságot a fentebbi körülmények megállapítására is kiterjedő uj eljárásra kellett utasítani. (G. 1908 január 9. — 173. sz.) 147/g. Megfelel a törvénynek az esküdtekhez intézett főkérdésnek oly szövegezése, hogy a vád alapjául szolgáló közlemény annak a vádiratban megjelölt szavaira való utalással emiitettetik. 7*