Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

S4 mely nagyobb bűntettnek eszköze gyanánt követtetik el stb., akkor, az egyébként polgári bíráskodás alá tartozó tettes ily cselekményei, a katonai bíróság által, a polgári büntető törvények szerint ítélendők meg. Mindez pedig, amikor még a Kbtk. 305. §-ának illetékességi szabálya érvényben volt, csakis a bűnhalmazat elveinek alkalmazása mellett volt keresztülvihető. Maga az új Kbp. 14. §-a is szól az állam hadiereje elleni bűntettek stb. útján elkövetett, szigorúbban megtorlandó bűncselekményekről és e szerint a katonai büntetőbíráskodás csakis akkor terjed ki a kérdéses, szigorúbban megtorlandó bűncselekményekre is, ha azoknak eszközéül valamely, az állam hadiereje elleni bűntett, vagy a katonai behivási parancs iránt tanúsított engedetlenségre csábítás szolgált. Mindez arra mutat, hogy az eszmei bűnhalmazat elvei a tettnek, állam hadiereje elleni bűntettként való minősítése mellett is érvényesülnek, tekintettel azonban a Kbtk. 328. §-ának a) pontjára, amely halálbüntetést szab az „e bűntett kivitele céljából" elkövetett azokra a tettekre (eszközcselekményekre) is, amelyek különben nem halállal volnának büntetendők: a konkurrencia megállapításának, ily összetalálkozó tettek esetében, helye nem lehet, mert a súlyosabb büntetés alkalmazása az eszközcselekménynek, a bűnhalmazat elvei szerint való betudását is kizárja. Ami most már az elsőfokú bíróság ítélkezését illeti, e bíróság, az ítélet indokolásában amellett, hogy a vádlott cselekményeiben az állam hadiereje elleni bűntettet (Kbtk. 327- §) látja fenforogni, egyúttal kifejti, hogy a vádlottnak a szerb hadifogságban kifejtett összes tevékenysége, az államunkat kívülről fenyegető veszély nagyobbítására is volt irányozva és ehhez képest cselekményében a Kbtk. 334. §-ának c) pontjába ütköző felségárulás összes kritériumai fenforognak. Az elsőfokú bíróság eme felfogását annál kevésbbé lehet tévesnek mondani,, mert hiszen a vádlott az elsőfokú bíróság ténymeg-