Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

73 sághoz azonban csak február hó 13-án érkezett fellebbezést, a Kbp. 326. §-ának 5. bekezdése értelmében, mint elkésettet — visszautasította. E rendelkezés ellen védő felfolyamodást nyújtott be, melynek a .legfelsőbb honvéd törvényszék helyt adott és egyben a fellebbezést felülbírálás alapjául elfogadta a következő indokolással: A Kbp. sem a 124. §-ában, sem pedig másutt nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy azok a napok, amelyeken a bírósághoz címzett és a postára adott perorvoslat útban volt, a határidőbe be nem számítandók, de erre mutat a „D-9." jelzetű utasítás 57. §-a 4. pontjának az a rendelkezése, hogy: „amennyiben az ügydarab postára adásának napja, valamely okból fontos, vagy fontossá válhatik, ezt a napot, a borítékon alkalmazott postai feladási bélyegről, magára az ügydarabra rá kell vezetni". Emellett a feleknek, a mostani háborús viszonyok közt különösen is méltánylandó érdeke is azt kívánja, hogy a perorvoslat által, úton töltött idő, a határidőbe be ne számíttassák, s ekként a felek, a határidők teljes kihasználásban, a postai közlekedés bizonytalanságából, illetőleg késedelméből eredő hátránytól megóvassanak. Ez a magyarázat felel meg a cs. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék joggyakorlatának is. Tekintve most már, hogy az 1916. évi február hó 9-én kihirdetett ítélet ellen használt fellebbezés, az írásbeli perorvoslatot magába záró borítékra vezetett postai bélyegzés tanúsága szerint, már február hó 11.-én déli 12 órakor — tehát a Kbp. 335., illetve 361. §-ában meghatározott 3 napi határidő lejárta előtt — postára adatott, a honvéd hadosztálybíróságnak visszautasító végzése ellen bejelentett felfolyamodásnak helyet adni s egyben a fellebbezést felülbírálás alapjául elfogadni kellett.