Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

74 Jegyzet. Fejinti kérdésiben azonos állásponra helyezkedett a L. T. 1915. évi január hó 9.-én kelt R. 280/14. számú határozatában (10. sz. döntvénye). 18. sz. döntvény. (Kelt 1916. november 24-n .a P. 337/16. sz. ügyben. Az általános mozgósítási paranccsal, tényleges katonai szolgálatra behívott, s bevonult, majd a mozgósítási viszony tartama alatt, bármi címen, a tényleges szolgálat alól ideiglenesen felmentett hadköteles egyének, a felmentési jogcím megszűnése esetén, kötelesek — újabbi behívási parancs bevárása nélkül — újra bevonulni csapattestükhöz. * Vádlott póttartalékos ellen, a honvéd ügyész vádat emelt, az 1890. évi XXI. t.-c. 1. §-ának 2. pontjába ütköző, katonai behívási parancs iránt tanúsított engedetlenség bűntette miatt, azért, mert az őt meg nem illető jogcímen nyert szabadságának, 1915. évi szeptember hó 30-án történt letelte és a m. kir. államvasutak váci osztálymérnökségének utasítása dacára, csapattestéhez, vétkes mulasztással, csak 1915. évi november hó 29-én, tehát 8 napon túl vonult be. A honvéd hadosztálybíróság vádlottat a vád alól, a Kbp. 306. §-ának 4. pontja alapján — tény álla dék hiányában — felmentette, mert vádlott eljárását jóhiszemünek, mulasztását vétlennek tekintette. A felmentő ítélet ellen, a honvéd ügyész, a Kbp. 358. §-ának 5. pontja alapján, az ítélet döntő ténvekre vonatkozó részének hiányossága miatt, semmisségi panasszal élt. A legfelsőbb hanvéd törvényszék, a semmisségi panasznak, mint alaposnak helyt adott, ehhez