Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

72 szándéka a tett elköveésén túlmenőleg, az eredmény előidézésére is ikell, hogy irányuljon, de ezt a különös szándékot, már abban az esetben is ímegállapítainidónak tartja, ha a tettes, még a tett elkövetése előtt, vagy alatt, annak fölismerésére jutott, hogy tudva és akarva elkövetett cselekményéből1 az eredmény szükségkép be fog következni — úgy nyilvánvalóvá válik, hogy a L. H. T. álláspontja a L. L. T.-é és a kir. Kúriáé között foglal helyet. Kétségtelenül közelebb áll a kir. Kúriáéhoz, mint a L. L. T.-éhez, mert míg előbbiétől csak árnyalatbéli, sőt ha a m. kir. Kúriának a szándék kérdésében elfoglalt általános álláspontját figyelembe vesszük, még azt is mondhatjuk, hogy csak kifejezésbeli különbség választja el, addig közte és L. L. T. állásponja között már mélyreható elvi eltérés mutatkozik. Az eltérés ama körülményben csúcsosodik ki, hogy a L. H. T. szerint, a Kbtk. 327. §-ában körülirt szándék, csak akkor állapítható meg, ha az eredménynek a tett vagy mulasztás nyomán szükségkép he kell következnie, ellenben a L. L. T. szerint már akkor is, ha az elhatározott tettből vagy mulasztásból 'kifolyólag bekövetkez/iefií:. 2. Egy tekintetben azonban megegyezik mindhárom felsőbíróság felfogása. Abban t. i., hogy a bűntett létesülése, illetőleg hefejezett volta szempontjából teljesen közömbös, vájjon az eredmény tényleg előálott-e vagy sem. 3. A L. H. T. ifennti döntvényének 3. pontjában foglalt megállapodással teljesen egyezik a L. L. T. 1915. évi február 16-án kelt R. 286/14. számú határozatában (11. sz. döntvénye) kifejtett ama nézet, hogy ha a tett egy, a pogári büntetőbiróság illetékessége alá tartozó bűncselekményt állapít meg, úgy a katonai bíróság felmentő ítéletet csak akkor hozhat, ha :i Kbp. 306. §-ában foglalt esetek egyike fennforog. Különben, a Kbp. 300. §-ához képest saját tárgyi illetéktelenségnek kimondására kell szorítkoznia. 17. sz. döntvény. (Kelt 1916. évi április 7-én, a P. 89/16. számú ügyben.) Azok a napok, amelyekben a postára adott perorvoslat útban volt, a batáridőbe be nem számítandók. * Az x-i honvéd hadosztálybíróság, folyó évi február hó 9-én hozott és ugyanaz nap kihirdetett ítélete ellen a védő által használt, a postai bélyegző szerint február hó 11-én postára adott, a bíró-