Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

53 határidőn belül vádló azzal az indokolással jelentett be a felmentő ítélet ellen, hogy az illetékes parancsnok a perorvoslat bejelentését elrendelte. Amit a hadosztálybíróság elutasító végzése ellen vádló a felfolyamodásban még felhoz, hogy t. i. az illetékes parancsnok maga az, akit a bűnvádi üldözés joga megillet, hogy továbbá vádló a perorvoslatok tekintetében az ő utasításához kötve van és hogy végül vádló a „D—10."-jelzetű utasítás 42. §-a értelmében, saját jogkörében, csak a vád értelmében történt elítélés esetében mondhat le a perorvoslat használatáról, — mindez igaz, de a fennforgó kérdés eldöntése szempontjából irreleváns. A Kbp. XIX. fejezete szerint ugyanis, a vád részéről perorvoslattal nem a parancsnok, hanem a vádló él, illetőleg élhet s a Kbp.-ra vonatkozó indokolás (ad 44—49. §.) kifejezetten is utal arra, hogy a perorvoslatok használását és kifejtését kifelé, tehát a bírósággal szemben, a vádló egyedül végzi. Igaz, hogy vádló az illetékes parancsnok (általános vagy speciális) utasításaihoz kötve van, de a Kbp. nem tartalmaz olyan (pl. a Kbp. 144. §-ának I. bekezdésében foglalthoz hasonló) rendelkezést, amely a vádlót arra kötelezné, hogy a parancsnokának a perorvoslat használására vonatkozó utasítását a bíróságnak bemutassa és miután a Kbp. 45. §-a értelmében vádló a bíróságtól független: a bíróság nincs is jogosítva tőle igazolást követelni arra nézve, hogy valamely perbeli nyilatkozatnak megtételére van-e felhatalmazása az illetékes parancsnokától, vagy nincs, Mindez pedig arra mutat, amit különben a Kbp. ide vonatkozó indokolása (ad 44—49. §.) világosan ki is fejez, hogy az illetékes parancsnok és ügyésze közti belső szolgálati viszony szabályozása nem a törvénybe, hanem szolgálati utasításba való és az, hogy ezt az utasítást egyikük vagy másikuk meg nem tartja, rendszerint semmi befolyással nincs a per menetére, s az illetőt csak a katonai igazságügyi igazgatással szemben teszi felelőssé.