Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

54 Vádló tehát ezek szerint teljes joghatálylyal tette meg nyilatkozatát a perorvoslatról való lemondás tekintetében, s így attól való visszalépésnek helye nem lehetett. Vádlónak a perorvoslatról való lemondása tekintetében már egyszer tett nyilatkozatát visszavonatni az illetékes parancsnoknak sem áll hatalmában, s az ily visszavonás vádlott érdekét is sérthetné, aki talán azért nem élt perorvoslattal, mert a haditörvényszék ítéletébe vádló is belenyugodott. Jegyzet. 1. Idevág a L. L. T. 1914. évi november hó 6-án kelt R. 137/14. számú határozata (3. sz. döntvénye) melyben kifejti, miikép ia híróság nincs jogosítva vizsgálni, hogy egy adott esetben vádló kikérte-e valamely perorvoslat bejelentéséhez az illetékes parancsnok utasítását, vagy sem. 2. Az illetékes parancsnok meghagyását kikérni tartozik vádló, ha vádlott javára szándékozik perorvoslattal élini. (V. ö. alább a L. H. T. 19. számú döntvényével.) 15. sz. döntvény. (Kelt 1916 imárcius hó 17-én a iP. 359/15. számú ügyben.) 1. A népfölkelési bemutató szemlékre (utóbemutató szemlékre) való idézés behívásnak tekintendő. 2. Amennyiben a népfölkelési bemutató szemle (utóbemutató szemle) a tényleges szolgálati kötelezettség megkezdésének időpontjával összeesik, úgy a bemutató szemléről (utóbemutató szemléről) való, 8 napon túlterjedő, nem vétlen elmaradás bűntettet képez. Az x-i honvéd hadosztálybíróság, mint ítélőbíróság vádlott népfölkelőt, mert a népfölkelési bemutató szemlén meg nem jelent és az ugyanakkor kezdődő tényleges szolgálatát meg nem kezdette, miután e nem vétlen mulasztása 8 napnál tovább tartott, az 1890. évi XXL t.-c. 4. §-ában meg