Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

35 mény, — a Kbp. szempontjából is, — de nem büntetendő cselekmény a katonai büntetőjog szem pontjából, — és ebből következik, — hogy a Kbp. 306. §-ának 4. pontjában első helyen említett ama körülmény alatt, hogy „a vád alapjául szolgáló tett nem büntetendő cselekmény", azt az esetet kell érteni, — amidőn a vád tárgyává tett cselekmény csak magánjogtalanság, vagy pedig bűncselekmény ugyan (vagyis fegyelmi kihágás) de rá büntetés, — a honvédbíróság számára mérvadó büntetőjogban— nincsen szabva („nem büntetendő"). Hogy a Kbp. 306. §-ának 4. pontjában foglalt, most említett rendelkezésnek ez a valódi értelme, vagyis, hogy a Kbp. terminológiája szerint a „bűncselekmény" és a „büntetendő cselekmény" nem synonim fogalmak, azt már csak az is mutatja, hogy nyomban e rendelkezés után a Kbp. 306. S_ának 4. pontja külön kiemeli azt az esetet, ha „a tényálladék nincs megállapítva", — de mutatja az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára hozott és a magyar állam törvényhozása által alkotott katonai bűnvádi perrendtartással lényegileg azonos Kbp. 306. §-ának szövege is, amelynek 4. pontjában a kérdéses rendelkezés akként van kifejezve: „die, der Anklage zugrunde liegende Tat nicht mit Strafe bedroht ist". Minthogy pedig az ily fegyelmi kihágást, csakis a fegyelmi fenyítő hatalommal felruházott illetékes parancsnok fenyítheti meg, a vád alóli felmentéssel egyidejűleg, — a dolog természete szerint és a katonai büntető törvénynek a honvéd bíróságok számára mérvadó hivatalos fordítása 97. §-ához fűzött megjegyzésnek, — mint a törvény intencióját kifejező rendelkezésnek — analógiájára azt is ki kell mondani, hogy a fennforogni látszó fegyelmi kihágás megfenyítése az arra illetékes parancsnokra bizatik. 3;