Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

25 6. sz. döntvény. (Kelt 1915 május 18-án, a P. 49/15. számú ügyben.) Katonaállományú egyénnek az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére való csábítása, a Kbtk. 327. §-ában megjelölt célzat mellett, nem a Kbtk. 314. §, — hanem a Kbtk. 327. §-a szerint minősül. Indokok: A Kbtk. 314. §-ában körülirt bűntett akkor létesül, ha valaki, egy katonai szolgálatra esküvel kötelezett egyént, katonai szolgálati kötelezettségének katonai bűntett gyanánt büntetendő megszegésére csábít, vagy csábítani igyekszik. Nem szükséges ugyan, hogy a csábító tudta légyen, miszerint az, aminek elkövetésére csábítása irányul, katonai bűntett, (nem vétség) de igenis szükséges az, hogy a katonai szolgálati kötelezettségnek az a megszegése, melyre a csábítás irányul, katonai bűntett legyen. Viszont e feltételek fennforgása esetén sem lehet csupán a Kbtk. 314. §-ában köröülirt bűntettről szó, amint a csábítót messzebb menő, — vagyis az a cél vezette, hogy cselekménye által az ellenségnek előnyt, a saját, vagy szövetséges haderőnknek pedig hátrányt okozzon, mert hisz a Kbtk. 327. §-ának végmondata világosan kimondja, hogy az utóbb említett cél esetén akkor is az e § szerint minősülő súlyosabb bűntett forog fenn, ha mindjárt az efféle cselekvés módja más bűntett, vagy vétség jellegével birna is. Ugyancsak, a Kbtk. 327. § a szerint az is kétségtelen, — hogy az e szakaszban meghatározott bűntett akkor is fennforog, — ha az ellenségnek való kedvezés célzatával véghezvitt cselekmény magában véve még oly jelentéktelen is és hogy a Kbtk. 327. §-a szerint minősítendő bűntett létesüléséhez egyáltalában nem szükséges az, hogy az el-